Alku vagy nem alku - ez itt a kérdés.

Tegyük fel, hogy van egy ingatlanunk, amit piacra dobunk. Ha túl magas árral indítunk, a kutyát sem érdekli majd  - ha túl alacsonyról, akkor lehet, hogy lemondunk egy zsák pénzről a kényelmünk kedvéért. 

Ha túl magas, akkor könnyen lehet, hogy komolyabb licit is megengedhető - ha túl alacsonyról (mondjuk, hogy reálishoz közelítő szintről), akkor lehet, hogy már nem lehet engedni.

Na de mi van akkor, ha egyáltalán nem lehet licitálni - az ár fix, és kész. Régóta nézegetek ingatlanokat, keresgélek, nézem az árakat. A kiszemelt területen szó szerint kiszámíthatatlan az árképzés. Semmi összefüggést nem látok az ingatlan fekvése, minősége és az ára között - ennek ellenére többször is volt, hogy egy, számomra megmagyarázhatatlanul drága és alacsony minőségű ingatlannál kiírták, hogy nincs alku. Igen, rákattintottam - csak úgy, mint azokra, amik ugyanennyibe kerülnek, de még alkudozhat az ember. Még az is lehet, hogy megnéztem volna - de alku nélkül biztos, hogy nem vettem volna meg. Egyszerűen azért, mert túlárazottnak éreztem és semmi extrát nem nyújtott, ami ezt megmagyarázta volna. Mert van, amikor az ember kifizeti a felárat - tisztán érzelmi alapú döntést hozva - na meg, mert megteheti.

A lakással én is úgy indítottam, hogy ennyi és ennyi az ára, és nincs alku. Hasamra csaptam, mondtam egy számot a hasonló hirdetések árai alapján. Persze nem működött.

Amikor néhány ingatlanossal mégis leálltam beszélgetni, egytől egyig kihangsúlyozták, hogy olyan magas irányárat kell megadni, hogy abban  még bőven legyen alkura is hely, mert alku nélkül nem lehet eladni - inkább legyen magasabb az ár, max. ha ügyetlen a vevő, akkor jól járok, de a dörzsöltebbek nyugodtan alkudozhassanak, érezzék a győzelem ízét a szájukban.

Így lehetséges, hogy pl. olyan lakás is megtalálható a .com-on, amelyik 16! különböző áron szerepel, 16 különböző hirdetővel. 1-2 milliós sávon belül ugrálnak az árak, gondolom a jutaléktól és a kalkulált alkutól függően, az egyik hirdetés viszont kb. 3 millióval alacsonyabb áron kínálja a lakást, mint a többi (igen, ott a pont - a tulajdonosé). Vicces. Ott pl. lehet helye alkunak?

Én magam is komolyan dilemmázom ezen. Adjak meg egy alacsony árat - annyit, amennyiről tudom, hogy még elfogadható lenne egy alku során, vagy adjak meg fél millióval többet, és akkor a vevőjelölt is boldog, hogy alkudozott egy kicsit - mert alku nélkül vásárolni olyan izé, vagy adjam meg azt a nagyon magas árat, amivel a lakást elkezdtem hirdetni, és amire úgy jöttek a vevőjelöltek, mint legyek a cukorra - és engedjem, hogy hatalmasat alkudjanak és úgy jussunk el a végső árig. (ami megegyezik az "alacsony" árral)

Komoly dilemma. Nézem a statisztikát. Levittem az árat a + fél milliós szintre. Most sokkal többen nézik a hirdetésem, kétszer annyian nézik a telefonszámom, háromszor annyian mentik le a hirdetést a kedvenceik közé - papíron hasít az ingatlan - amióta viszont levittem az árat elvétve hívnak. Kivéve persze az ingatlanosokat. Ők levakarhatatlanok. Az utolsó érdeklődők múlt pénteken jöttek - még a 35,9-es árra. Jó, persze, most szerda van, és a nyugalmat is élvezem, jövő hétre is van, aki már most bejelentkezett.

Mit gondoltok, melyik a jobb megoldás? Egy árkategória (30-35m) legfelső sávjába beszuszakolódni, vagy egy következő árkategória (35-40) legalsó sávjában szerényen meglapulni?

A végső ár ugyanaz, a kérdés az, hogy tényleg ennyire fontos, hogy jó nagyokat alkudozzunk? Mert ha igen, akkor nincs mese, ideje árat emelnem...