Hihetetlen, de igaz. Az évszázad ingatlantranzakciója megköttetett - miénk a telek.

Az elmúlt 1,5 hónap durva volt. Annyira, hogy lényegében a felénél elengedtük az ingatlant, és azon kezdtünk agyalni, hogy ha bebukik az egész, legalább a foglalónkat ki tudjuk belőle menekíteni. Nem tudtuk, hogy az eladó saját jogán kerget minket az őrületbe, vagy akaratunkon kívül csúnya szivatás áldozatai lettünk. Az ingatlanos semmiben sem segített, már az elején felszívódott. Komolyan aggódtunk, többször is felmerült bennünk, hogy mi van, ha az egész csak egy átverés. Persze ezeket a gondolatokat elvetettük, de azért így utólag látjuk, hogy legkésőbb(!) a foglalós egyeztetéskor ki kellett volna szállni - vagy inkább már akkor, amikor rájöttünk, hogy az ingatlanos szórakozik velünk. Nagyon sok stressztől megkíméltük volna magunkat.

Na mindegy. Belemásztunk, nyakig süllyedtünk a trutyiban, és még mielőtt belefulladtunk volna, számunkra is meglepő módon rendben lefutott az egész tranzakció. Aláírtuk, kifizettük, lepapíroztuk, kezünkben a kulcs!   

Az ingatlan elvileg többé-kevésbé üres, ha szerencsénk van és feljutunk a hegyre, a téli szünetben el is kezdődhet a faház és a kerti tároló felmérése. Jó lenne pl. tudni, hogy valójában mekkora a ház, mekkora a kerti bodega, mi az ami menthető, mi az, ami kuka.

Faházról beszélünk, úgyhogy bármi lehetséges - és annak az ellenkezője. 

A ház elvileg 27nm-es (régi csehszlovák faház), de úgy tűnik, semmi sincs ott, ahol hivatalosan lennie kellene, azt se látjuk, hogy a két hálószoba mekkora - max. sejtjük, hogy illene elférnie az ágyaknak. A kerti bodega már most látjuk, hogy halálra van ítélve, a vékony pozdorjaszerű falak dohosak, az aljuk rohad és a tartószerkezet kilátszó részei is cserére szorulnak. Ha majd egyszer atomjaira robbantjuk, akkor látjuk igazán, hogy menthető-e maga a szerkezet, vagy úgy ahogy van, gyufa. Ezt sajnos vásárlás előtt nem nézhettük meg, nem hiszem, hogy a tulaj örülne, ha a vevőjelölt kalapáccsal és láncfűrésszel menne ingatlant nézegetni. Igény mondjuk lenne rá... Maga a faház egyébként első blikkre meglepően jó állapotban van, látszik, hogy 5 évvel ezelőttig még oda is figyeltek rá - ha tavasszal sikerül az 5 évvel ezelőtti állapotot helyreállítanunk, és még egy kicsit finomítunk rajta, szerintem rendben is lesz. 

Mivel a telek megvételével a költségvetésünket alaposan túlléptük, így az olcsó nyaraló + sok pénz felújításra terveinknek lőttek, fillérekből, SK kell majd felújítanunk. Tiszta szerencse, hogy manapság minél kopottabb és karcosabb valami, annál menőbb és romantikusabb, mindenki felújít, mindenki krétafestékkel festeget, mindenki átalakít - úgyhogy trendik leszünk, környezettudatosak és minden más... 

Első körben felmérjük az erdei állatok által okozott károkat. Nem tudjuk pl., hogy ki lakik a tető alatt, de az általa a terasz plafonjába rágott lyuk mérete alapján szép nagy jószág lehet. Remélem, jóban leszünk, ha már így lakótársak lettünk - főleg ha tegyük fel az éjszaka közepén a nyakunkba zuhan. Az ügyvédünk szerint lehet, hogy tavaszig kiköltözik - vagy nem. 

A ház első ránézésre nem ázik be, a padló nem vizesedik, a ház sem dohos. Némi belső átalakítás, egy kis festés, egy kis tapétázás, és ha itt a meleg, aludni már simán lehet benne. Azt hiszem.

Mondanom se kell, hogy az egész ház összesen, tokkal, vonóval is kisebb, mint a nappalink. Persze, kifejezetten romantikus, esténként majd szépen összebújunk és kukoricát morzsolunk a hangulatos gyertyafény mellett - mert mi másért döntene egy született városlakó egy retro faház mellett valahol a puszta közepén, ahol már csak a vaddisznó jár.

Ha beüvegezzük a verandát, a kutyának is lesz helye. Igaz, az új, ismeretlen lakótársunk - nevezzük Ödönnek- ott lapul valahol a tető alatt, és így egyértelműen házon belülre kerül, de ha veszünk néhány karton macskakaját és elkezdjük etetni, még az is lehet, hogy megszelídül és házi-Ödönke lesz belőle, Mázli legnagyobb örömére.

Kávéfőzőnk mindenesetre már van, a pincében tárolt legalább 60 darabos ronda-bögre gyűjteményem is tökéletes helyen lesz a faházban. 

Alig várjuk, hogy végre nyugodtan is végignézhessük, mit is vettünk valójában...

Hajónapló 3. fejezet indul - ideje új vizek felé eveznünk :) 

Lefoglalóztuk a nyaralót. Egy, 5 éve sikertelenül hirdetett apró, lepukkant, vidéki, külterületi nyaralót. Nem ez lesz életünk befektetése, de valami megfogott a telekben.

Az ingatlanossal majdnem egy hónapig alkudoztunk, hogy végre megnézhessük, majd heteket vártunk arra, hogy végre lerakhassuk a foglalót. A tulajdonos az ingatlanos szerint nehéz eset, és az ingatlanos talán pont ezért nem is tűnt túl motiváltnak a közvetítésre - na meg azért sem, mert állítólag nincs is már vele élő szerződése a tulajdonosnak, így ő csak hirdetgette, és ha már véletlenül nála voltak a kulcsok, véletlenül kiközvetítette-  de végül lefoglalóztuk, megegyeztünk, hogy december 1-ig kiüríti, elkezdhettük szervezni az adásvételi szerződés aláírását. Gondoltuk, ha gond lesz, és tényleg nehéz eset az eladó, majd csak segít az ingatlanos.

Már a foglaló átvételi elismervény véglegesítésénél el kellett volna kezdenie villognia a piros lámpának, de mivel az eladók jelezték, hogy biztos, hogy később lesz saját ügyvédjük, úgy döntöttünk, hogy hiába hullott ki 3 maréknyi hajunk a foglalós papír egyeztetése közben, ha már élesben megy a játék, egymásra uszítjuk az ügyvédeket, és megoldják. Tévedtünk - mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy nincs ügyvéd - nekünk viszont hétről-hétre több az ősz hajszálunk.

Lassan lejár a foglaló átadásakor meghatározott határidő és nem csak, hogy nincs aláírt adásvételi szerződésünk, de még egy, általuk elfogadhatónak tartott szerződéstervezetünk sincs. Mindez egy, tankönyv szerinti, nevetségesen egyszerű, kockázatmentes ingatlantranzakciónál. Tehermentes, egy tulajdonossal rendelkező olcsó telek, hitelmentes, egy összegben történő vételár kifizetés. Semmi nem mehet félre.

 Vagy mégis. 

A lepukkant viskó ugyanis egy rejtett időkapszula. Valamikor a 80-as években megállt benne az idő, és azóta semmi sem változott. Néhány régi szék, néhány régi asztal, két régi, poros ágy, egy poros kanapé, eredeti retro falvédők, eredeti téglamintás tapéta, tökéletes retro dekoráció. Időkapszula, amilyet csak a múzeumokban és a lakberendezési magazinokban látni - egyszerre bámulatos és ijesztő - és csak úgy, mint a múzeumban, tilos megérinteni, mert a kezünkre csap a teremőr. Igaz, hogy ezek a tárgyak már 5 éve csak ott porosodnak, garantáltan elmozdíthatatlanok. Bár tavaly az eladó még berendezéssel együtt hirdette az ingatlant, most, hogy végre a környéken reális szinthez közelítette az ingatlan árát, az érzelmi értékük hirtelen a csillagos égbe ugrott - MI ugyanis a közelükbe se mehetünk. Semmit sem hagy ott, hiszen mi komoly veszélyforrást jelentünk rájuk nézve, az eladó szerint nyilvánvaló, hogy nem értékelnénk eléggé őket - vagy (minő borzalom), nemes egyszerűséggel megszabadulnánk tőlük mondjuk a következő lomtalanításkor. 

Ezeknek viszont nemesebb sors lett szánva, rászorulóknak kell őket megkapniuk. Bár felajánlottuk, hogy ha kell, kerítünk rászorulót, vagy saját költségünkre amíg még lehet, elszállítjuk hozzájuk a bútorokat és akkor később intézhetik, az eladó nem kért a segítségünkből - majd ő intézi, vannak olyan szegény falvak az országban, ahol még kellenek ezek a bútorok, de olyan hirtelen jött az adásvétel, ennyi idő alatt nem lehet megszervezni, majd valamikor január végén kicuccol - de ő ráér, nem szerződik.

Felvetettem a kutyamenhelyek gondolatát is az ágyakkal kapcsolatban - ezzel sajnos teljesen az eladó lelkébe tiportam, keményszívű gonosz embernek lettem kikiáltva. Pedig biztos, hogy a kutyusok így, a tél közeledtével nagyon boldogok lennének.

Mondanom se kell, hogy az elmúlt 3 hétben nem sikerült olyan rászorulót találnia, akinek pont ezek a régi, poros, 80-as évekbeli bútorok kellenének.

Az ingatlanos persze az eladót védi, mondván, hogy érzelmi értéke van a bútoroknak. Arra, hogy akkor miért nem fogad el segítséget, miért nem vitte el korábban őket, vagy ha annyira védett tárolóhely kell, fizeti még 60 napig a jelképes összegű kötbért (aminél még azt is felajánlottuk, hogy jótékony célra felajánljuk), persze nem reagál. Mint ahogy arra sem, hogy miért nem írja alá az eladó az adásvételi szerződést, ha valóban szerződni szeretne, és, hogy tényleg tisztában van-e azzal, hogy nála figyel a foglalónk. Csak én érzem, hogy ilyen esetben a vevők cse**tetése helyett az ingatlanos kötelessége a felek közti közvetítés lenne?

Persze kitalálható: amíg nem kerülnek ki a bútorok a házból, eladónk deklaráltan nem ír alá szerződést. Még 2 hetünk van, a hegyen jelenleg 17 centis a hótakaró, a telek már csak lánctalpas terepjáróval vagy tankkal megközelíthető - vagy talán még azzal sem. 

Még egy elfogadható tervezetet sem sikerült mostanáig összehozni, nincs olyan pont, amiben sikerülne megegyezni. Az eladó szerint hiányzik pl. egy, részletes lista a szerződésszegés "eladónak felróható" eseteiről. 

Még bízunk a csodában, hogy jövő hétig talán összejön, de az ingatlant idén már majdnem biztos, hogy nem tudja majd megközelíteni bútorszállító eszközzel, mint ahogy mi ezt anno előre jeleztük, és amit ő igen komoly zaklatásként és sürgetésként élt meg. Ez van. Harcoljon ő a realitások ellen.

Lehet szavazni, hogy mi lesz ennek a sztorinak a vége. Az ügyvédünk mindenre felkészült - mi is.  

Hihetetlen, de megléptük, lefoglalóztuk a kiszemelt remetekunyhót.

Semmi komolyra nem kell gondolni, egy 80-as évekből visszamaradt, évek óta pusztuló kis faház a kiszemelt áldozat, minden, ezekben a kunyhókban szokásos luxussal: van benne víz, villany, na meg Sanyi, a pók a sarokban a népes pereputtyával. Kell ennél több? Mindez egy kissé kihalt, de mégis jól megközelíthető, vaddisznók által igencsak kedvelt domb tetején. A telek fele egy hatalmas lejtő, a másik pedig egy kissé dimbes-dombos tágas tér. Építkezésre mondanám, hogy teljesen alkalmatlan, de ez nem lenne igaz, csodás házat lehetne rá felhúzni, ha valami miatt megőrülnénk és nyernénk a Lottón - de nem fogunk. Pont ilyet kerestünk. Még menthető, ici-pici házikó hatalmas telekkel. A környék kihalt, de mégis vannak szomszédok, mindenki kellő távolságban - és az egész valami nagyon-nagyon más, mint a megszokott életünk. Valami, ami miatt néha megéri kiszakadni a budapesti őrületből és bevállalni a félnomád életformát - visszatérni a 80-as évek hétvégi házas korszakába - viaszosvászon terítő, pvc burkolat, kiselejtezett ágyak :D.

Nem állítom, hogy sokat aludtunk az utóbbi időben, kedves ingatlanosunk, akin keresztül az ingatlan kizárólagosan elérhető volt, mindent elkövetett, hogy fokozza a hangulatot - mindezt úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A megérzéseinkre kellett hagyatkoznunk és abban a tudatban döntenünk, hogy 99%, hogy sunnyog, 1%, hogy véletlenül igazat mond.

A mai napig nem tudjuk, mi motiválta, mi motiválja - egyszerűen úgy éreztük, hogy még véletlenül sem szeretné a kiszemelt ingatlant eladni - vagy csak nem pont nekünk és nem pont ennyiért.

Lássuk a tényeket, amik nekünk álmatlan éjszakákat okoztak - avagy mi utalhat arra, hogy az ingatlanos még véletlenül sem szeretné eladni a kiszemelt ingatlant a vevőjelöltnek.

1. Annak ellenére, hogy helyi ingatlanos és kulcsa is van az ingatlanhoz és az ingatlant aktívan, hirdetésekben is népszerűsíti, hiába próbálunk vele időpontot egyeztetni, lepattint. Az eladó telken persze nincs eladó tábla.

2. Újra és újra lepattint. Heteken át.

3. Amikor végre összejön az időpont és az ember percre pontosan ott áll a megbeszélt helyen, neki fontosabb dolga akad és az ingatlant egyáltalán nem ismerő "segédjét" küldni, hogy nyissa a kaput. Azt a segédet, aki a villanyórába korábban sikeresen beletörte a kulcsot és állítólag azt sem tudta, hogy van ilyen eladó ingatlan a portfólióban.

4. Amikor az ingatlan megtekintése után ajánlatot szeretnénk tenni, nem túl lelkes, a furcsa tulajdonosokra hivatkozik amikor az árról egyeztetne az ember. Alkudni állítása szerint nem lehet, sokáig várakoztat, nyilvánvalóan meg sem próbál közvetíteni.

5. Titkolja a helyrajzi számot (mivel házszám nincs, kizárólag ezzel lehet beazonosítani az ingatlant), nem mutatja meg a tulajdoni lapot, arra hivatkozik, hogy csak ha már a tulajdonosok elfogadták az ajánlatot. Állítja, hogy az önkormányzatnál kamuznak az ingatlan környéki fejlesztési tervekkel kapcsolatban, mert nem szeretnék, ha valaki ezt a telket megvenné.

6. Amikor kiderül egy komolyabb rejtett hiba (természetesen a hrsz levadászása, tullap lekérése és a "szervek" kifaggatása után), megvonja a vállát és kijelenti, hogy van másik vevőjelölt akit nem zavar, nincs további alku. A hirdetést persze nem írja át, hiába az új infó. Na nem mintha a hirdetés szövege stimmelne, teljesen félrevezető.

7. Az alkufolyamat (vagy legalábbis általunk annak gondolt valami) közepén felszívódik, levélre nem válaszol. Anélkül, hogy az ember konkrét ajánlatot tehetett volna, vagy bármiféle konkrét kommunikáció elindulhatott volna - mindez egy, évek óta árult teleknél. (Tulajdonos levadászása projekt ekkorra már alaposan beizzítva - tulaj persze online nem elérhető, 2 évszázaddal le van maradva)

8. Amikor az ember lenyeli az egészet és végre eldönti, hogy OK, tényleg nem ezen a kis alkun múlik, és elfogadja az eladó ajánlatát, az ingatlanos csak annyit mond, hogy "holnap jönnek még megnézni, majd délután visszaszól, hogy szabad-e még a telek". Mindezt az ajánlat telefonon történt egyértelmű elfogadása után - és nem, nem felfelé licitáltatás miatt, az fel sem merül.

9. Amikor az ember tisztázza, hogy 100%, hogy kell a telek (és eldönti, hogy még aznap este beszél a tulajjal), akkor hirtelen sürgős lesz a szerződéskötés. Érdekes módon szó sincs ajánlati biztosítékról sem semmi más, ingatlanosoknál megszokott cuccról - csak legyint egyet, hogy akkor szerződjünk.

11. Utólag kiderül, hogy már rég lejárt a szerződése a tulajdonossal, fene tudja miért árulja még mindig a telket, miért van nála a kulcs, meg úgy egyáltalán, hogy mi alapján kapja a jutalékot a tulajtól. A tulaj egyébként nem furcsa, csak érzelmileg kötődik a telekhez - ami nekünk jó, mert a telket emiatt az elmúlt néhány évben kertész gondozta, és a házra is figyeltek, hogy ne ázzon be. 

12. A kulcsok átvételekor már állítja, hogy van olyan vevője, aki egyben megvenné ezt, és a mellette lévő telket. Plusz a másik érdeklődő is elvitte volna. 5 éve árulja, és hirtelen 2 nap alatt rajtunk kívül 2 érdeklődő? Naná.

Fene sem érti ezt az egészet - max. sejteni véli. 

Egy ingatlanvadász végnapjai

Itt az ősz. Nincs mit tenni. Az idő ramaty, szutykos, ha csak egy kicsit is esik, minden nyálkás, csúszós. A Dunakanyarban legalábbis mindenképp. Ilyenkor szép telket venni. Ha valamibe most beleszeretünk, azt nyáron is szeretni fogjuk.

Sikeresen belefutottunk ebbe a szottyos időbe, és még mindig nincs meg az a telek, amibe bele tudnánk szeretni és ahová néha néhány napra szívesen kiköltöznénk.

Nem szánnánk sok pénzt telekre - Nagymaros per pillanat piacon lévő ingatlanjai (a tavaszról / nyárról megmaradtak) pedig drágák. A jól megközelíthető, panorámás részeken mindenképp. Sok a 80-as években épült, sokkoló állapotban lévő faház. Olyanok, hogy az ember még csak gondolni sem szeretne a felújításukra. Nem feltétlenül a valódi állapotuk miatt, sokkal inkább a tulajdonosok igénytelensége miatt - a legtöbbnél mintha szeméttelepnek használták volna őket, mintha a hétvégi ház jelentette volna az egyetlen reális megoldást a lomtalanításra. Itt egy kupac rohadó lom - ott egy kupac rohadó lom. Dohos, bogaras ágyak, félig szétrohadt asztalok, törött székek, penészes falak. Kiábrándító. A többség ráadásul nagylelkűen, berendezéssel együtt adná el a házat, csak, hogy neki már a kitakarításával se kelljen foglalkoznia. Brrrrr. Vannak persze aranyos, első blikkre jó állapotban lévők is, a fekvésükhöz képest jellemzően durván túlárazva - csak, mert ezeknél a tulajdonos vett egy nagy levegőt, és kitakarította a szemétdobmot, kifestette, esetleg le is csempézte a padlót, majd néhány, már a 90-es évek után készült, extrém esetben akciósan beszerzett Ikea bútorral felturbózta. Nagymaros gyönyörű, hangulatos hely - úgyhogy ha addig nem lesz más, kivárjuk a tavaszt. Úgy tűnik, az idén már bezárt a bazár, aki el akarta adni már rég meghirdette, vagy már el is adta a telkét, aki még filozofál, az pedig kivárja a jó időt.Valószínűleg mi is velük együtt várunk. Addig viszont biztos, hogy néha visszajárunk a Halashoz - nálam "sarki büfé" kategóriában max. pontot kapott.

Verőcén is körülnéztünk - nagyon szép helynek tűnik, hangulatos Dunaparttal, nagyon közel Budapesthez. Ennek ellenére nem fogott meg. A dunaparti cukrászda dugig van és méregdrága, a központhoz egész közel eső, hegyen lévő (meglepően olcsó) környékek az aszfaltos utak ellenére is kifejezetten elhagyatottnak tűnnek, lejjebb viszont nincs olcsó és hangulatos, eladó telek. Igaz, az ingatlanok Nagymaroshoz képest sokkal de sokkal olcsóbbnak tűnnek, de a környékről mégiscsak a kísértetfalvak jutnak az ember eszébe. Nem tudom, mit kezdenénk itt magunkkal. Verőce kilőve.

Kismaros, azon belül is Börzsönyliget volt a következő állomás. Az egyik erdei házikóba a hirdetés alapján teljesen beleszerettünk, az egyik helyi ingatlanos cég hirdette. Aszfaltos utca, tökéletesen felújítható házikó, szép kert, körben hatalmas fenyők, központtól 20 percnyire gyalog. (Majdnem) minden egyben. Kicsit drágának tűnt, de egyszer élünk, vagy sikerül lealkudni, vagy más viszi el. Az ingatlanos rendes volt, nem sunnyogott, megadta a címet. Kiszaladtunk, hogy legalább kívülről megnézzük. Khm. A hangulat csillagos ötös. A ház a képekhez képest sokkal lepusztultabb, de még menthető. Azt viszont elfelejtette mondani, hogy ahhoz, hogy autóval is be lehessen állni a telekre, még legalább 1 milliót rá kellene költeni - ráadásul az utcán sem lehet normálisan parkolni, így az még ideiglenesen sem opció. Állítása szerint azért nem szerepelt ez a tény a hirdetésben, mert ha ő nem írja le külön, hogy van kocsibeállási lehetőség, akkor nincs. Ma is tanultunk valamit. Semmi gond, max. 1 millióval alacsonyabb ajánlatot teszünk, kizárt dolog, hogy tolonganának érte, eleve kétszer annyiért hirdetik, mint a környékbeli házakat. Ekkor jött képbe a szomszéd. Épp építkezik, meg szerette volna venni ezt a telket is, de NEKI nem hajlandók eladni. 1 milliót fizetne azért, ha mi megvesszük és eladjuk neki. Kemény. Még az illetéket, az ügyvédi díjat, és a különbözet adóvonzatát is állta volna - fizetni viszont csak tavasszal tud. Vicces egy figura. Sikeresen le is beszélt egyébként a telekről - legalább fél órán át problémázott azok miatt a hatalmas fák miatt, ami miatt nekünk a telek tetszett, megmutatta, honnan és hogyan engedik le a hegy oldalából a felső szomszédok a WC-jük tartalmát a telek végében csörgedező, békésen habzó patakba, hosszasan ecsetelte, milyen xarszag lengi be a környéket nyaranta és elmesélte, hogy fürdött be a saját telkével emiatt. Igen, ő nyert. Jó messzire elmenekültünk, még a környékről is.

Maradt Zebegény. Korábban kilőttük, mert nem igazán voltak számunkra szimpatikus, megfizethető ingatlanok, az árak is érzésre másfeles szorzóval indulnak Nagymaroshoz képest - de beleszerettünk. A hangulatába, a nyugalomba, a levegőbe. Itt nem igazán beszélhetünk komoly távolságokról, még a külterületi telkek is a bűvös 20 perc sétatávolságon belül vannak, így úgy döntöttünk, hogy a hegyen is körülnézünk. Felmentünk a Sárkánydombra, sárkányt eredettünk, lementünk a Dunapartra, megnéztük a strandot, körbejártunk mindent, legalább 2, szűkösebb utcába be is szorultunk. Imádjuk. Úgyhogy most Zebegény az első számú célpont. Sokkal messzebb van, mint Verőce, de úgy tűnik, megéri az extra benzint. Végre (4 hét kemény munkájával) meggyőztük a helyi ingatlanost, hogy megmutasson nekünk egy, érdekesnek tűnő telket - aztán kiderül. Az nyilvánvaló, hogy itt telekhez jutni ha nem közvetlenül tulajdonos árulja, csak csodával határos módon lehet. A környékbeli ingatlanosok eddigi tapasztalataim alapján egyáltalán nem barátságosak, többen is mondták, hogy a váci ingatlanosok pl. már ki se jönnek telket megmutatni - a helyi ingatlanoshoz meg ha jól sejtem komoly referenciákkal kell érkezni a helyi ingatlanok megtekintéséhez. Ha csak úgy felhívjuk az egyik kiszemelt ingatlan előtt ácsorogva (megtettük) bizony melegebb égtájakra küldi az embert, mert "nem ér ő rá arra". E-mailben szerencsére komoly sikerrel jártam, úgyhogy úgy tűnik, hogy a jövőben ennél a kommunikációs csatornánál maradunk. Egyébként egy kis faluról beszélünk, autóval hamar körbejárja az ember ha ingatlanvadászaton van (megéri - gyönyörű!), viszont érdemes odafigyelni arra, hogy a kapukra kiírt, látszólag tulajdonoshoz tartozó telefonszámok legnagyobb része bizony ingatlanosoknál csöng - gondolom azért házi készítésűek a táblák, mert túl kevés a jutalék, annál még nem jár nyomtatott tábla. Vagy a fene tudja.

Kemény világ ez.

Most ott tartunk, hogy a piacon lévő, szóba jöhető ingatlanokat mind végignéztük. Szombaton megnézzük a szóba jöhető utolsó kettőt (az egyiket magánszemély árulja), utána már csak akkor lépünk, ha új ingatlan kerül piacra - egyébként tavaszig úgy tűnik, hogy mi is téli álmot alszunk - és próbálunk magunkhoz térni a sokkhatás alól, ami a helyi ingatlanosok miatt ér minket.

Tiszta szerencse, hogy a szomszédok mindig, mindenről tudnak.

Adott "A VÁROS" - a maga 2, szemmel láthatóan egymásnak konkurens ingatlanosával. Vagy - vagy. Én, mint lelkes potenciális vásárló, természetesen mind a kettőt megkerestem - és leadtam az igényeimet. Az egyiknél 0 elemű találati listát dobott az ingatlanos, a másik azonnal 5 telekkel is megkínált. Ebből 3 telekre mondtuk, hogy megnéznénk. Az árak feltűnően magasak voltak, de mindegy, ha tényleg olyan szuper ingatlanok, nézzük meg őket. 

Találkoztunk, az ingatlanos kissé idősebb barátságos úr, szemmel láthatóan ismeri a környéket, tudja mi a dörgés. Vérprofi. 

Volt egy alaplistánk, amiben olyan alapvető igények voltak, hogy legyen benne villany/víz, és max. 20 perc körüli távolságra legyen a vonattól - na meg legyen télen is járható.

Az első ingatlan a képek alapján érdekesnek tűnt, az ára húzós volt (5,7 millió), de ki tudja - a valóság viszont több volt, mint sokkoló. Az nem faház volt, hanem egy bontandó romhalmaz, a felső szintet már meg se mutatta az ingatlanos. A telek tisztítása legalább fél - egy millió Ft lenne - és a világ végén az egész. Mellette átjátszótorony. A ház meg max. felújítható, ha összedől, van egy üres, világvégi telkünk, mert a telekre újat építeni tilos. Hurrá, mindig ilyen ingatlanra vágytam. A hirdetés adatlapja szerint az ingatlanra be van vezetve a víz, és közepes állapotú - igaz, a hirdetésben már fúrt kutat is emlegetnek, de ezt én balga rosszul, extra feature-ként értelmeztem. Konkrétan forgott a gyomrunk. (Ezek egyébként 1-2, max. 3 millió körül forognak, ha használható állapotban vannak - ez max. 2). Az épület előtti beálló egy, az utca túloldalán lévő lejtős helyet jelenti. Hurrá. Csillagos ötös az ingatlanosnak, pontosan tudta, mi az, aminél sokkot kap az ember - ráadásul ilyen áron (ez lehetett a "kontroll" ingatlan. Itt szépen felvezeti az árat, jó magasra, irreális szintre lőtt romhalmazt bemutatva, ami után már minden olcsónak tűnik).

Utána megmutatta azt, amit mi a legesélyesebbnek tartottunk - a ház enyhén felújítandó, a telek viszont szuper panorámás. Odafelé menet nem igazán érzékeltem a távolságokat, kicsit távolinak tűnt, az út is vadregényes volt. A ház viszont pont olyan volt, mint amiről álmodunk. Full panoráma. Tündéri. Majdnem 8 millió, az ingatlanos 7 millióra mondta, hogy annyiért elvihető. Nagyon megfogott. Igaz, hogy ezzel jócskán (!!!) túlléptük volna a tervezett keretet, és a környékbeli árakhoz képest is durvának tűnt, de az a panoráma...  Virtuálisan be is rendeztük, tetszett nagyon.

Utána tovább vitt újabb 2 olyan ingatlanhoz, amik ugyancsak esélytelenek voltak - túlárazott, túlzsúfolt, szánkban a szomszédok, nagyon messze mindennemű civilizációtól. Valószínűleg egy, a 2. ingatlan eladására tökéletesen felépített, kőkemény manipulációra épülő túra volt - pont, ahogy a nagykönyvben tanítják - és igen, mi is megettük. Annak ellenére, hogy végig látszott, min dolgozik.

Kizárólag túlárazott, bugos, eladhatatlan ingatlanok felvonultatása, hogy egy ugyancsak túlárazott, de jobb állapotú, adott áron ugyancsak eladhatatlan kategóriás ingatlant eladjon. 

A túra után túráztunk egyet, elmentünk a Halashoz a Dunapartra, elmentünk az Édeskébe somlóizni és kávézni. A nap sütött, a madarak csiripeltek, a halak tátogtak a Dunában - csak az agyunk kattogott folyamatosan a 2. ingatlannal kapcsolatban. 

Én a keresgélésnél minden olyan ingatlant kizártam, aminél azt írták, hogy a jelenlegi épület rajta maradhat, egyébként nem építhető rá semmi. Ez pont ilyen - csak sehol nem írták a hirdetésben. Kizártam a földutas hirdetéseket - ez pont ilyen. Kizártam, ami télen korlátozottan megközelíthető - ez pont ilyen. A panoráma viszont megfogott.

Visszamentünk, hogy minden irányból megpróbáljuk megközelíteni, mert gyanús volt, hogy kicsit túl sokáig jöttünk, ez nem lehet gyalog 20 perc, mint ahogy az ingatlanos állítja. Most tényleg odafigyeltünk mindenre. Az egyik úton lehetetlen feljutni (ott lefelé menni jó), a másik úton csúszós betonkockák - ónosesőben járhatatlan, az út egyik oldalán hajléktalankunyhó-szerű képződmény. Állítólag kizárt dolog, hogy az tényleg az lenne - szerintem meg az volt. Csak hát a ház és a panoráma... az megfogott.

A 3. kör után leálltunk a  ház előtt - a szomszédok legnagyobb örömére - vigyorogva nézték, ahogy fel-alá rohangálunk a környéken, alig várták, hogy négyszemközt beszélgessünk. Nagyon aranyosak, mindkét szomszéd Pestről kiköltözött, állandóan ott lakik, úgy tűnik, be vannak ijedve, hogy ki költözik a házba, nagyon meg akartak győzni, hogy milyen jó hely ez (azt azért hozzátették, hogy az út télen bizony járhatatlan). Na meg azt is elmesélték, hogy a házon mi mindent kell javítani, hová ültethetünk fákat, hogy az őket ne zavarja, hová vihetjük a nyesedéket stb. Mindenről tudtak. Mikor volt felásva, mikor cseréltek vízvezetéket, ki a tulaj, hol van még telke, hol élnek a gyerekei. Mindent tudtak - és ezt lelkesen el is mesélték.

Rákérdeztek az árra - és lelkünkre kötötték, hogy 4-4,5 milliónál ne adjunk érte többet, mert egyrészt nem ér többet, másrészt maga a tulaj fia is azt mondta anno az apjának, hogy ha 3 millát kap érte, örüljön, ő szabadulna tőle. Ajánljunk 4 milliót, ne többet.

Úgyhogy most itt tartunk. Elengedtük az ingatlant. Mert ezt is meg kell tanulni. 4 millióért (tehát az irányár 50%-ért) sem olcsó, annál többet tényleg nem ér. A többé már nem titok bugokkal más ingatlant is kapni a környéken 2-3 millió körül, akár másfélszer ekkorát is 4 millió alatt.

Tegnap elküldtük az ajánlatot az ingatlanosnak - és most magam sem tudom, hogy mi lenne a jó - ha elfogadnák az ajánlatunk és lenne egy (korlátozottan megközelíthető) szuperpanorámás telkünk, vagy ha nem fogadják el és mi szépen kivárjuk amire belefutunk abba a telekbe, ami tényleg tökéletes.

Egyébként az utóbbi az esélyes, úgyhogy lelkesen keresünk tovább (és valószínűleg már mi is kivárjuk a tavaszt). 

Ja igen - éljenek a szomszédok, akik minden ingatlanbecslőnél jobb tippeket adnak az ingatlanvásárlásnál.

Eladóként viszont figyeljünk oda mit mondunk nekik, mert úgy tűnik, még a komoly ingatlanpiaci elemzéseknél és az ingatlanosok manipulatív eladástechnikájánál is jobban befolyásolják, mennyiért és mikor kel el adott ingatlan  :D 

UPDATE: hála a jó égnek nem fogadták el az ajánlatot. Ha az ember ennyire megkönnyebbül emiatt, akkor biztos, hogy rossz döntést hoztunk volna, ha megvesszük.

Adott a Dunakanyar.

Adott 3 olyan ingatlanos, aki mind a saját városa ingatlanszakértőjeként hirdeti magát. Mindezt hétvégi ingatlanmutogatás ígéretével megtámogatva, hiszen hétvégi üdülőtelkekről beszélünk, amiket jellemzően hétvégén szokás megnézni. A 3 ingatlanos kínálatában legalább 10 olyan ingatlan, ami akár szóba is jöhet. 

Vagyunk mi, akik tudjuk, hogy mit szeretnénk, semmi luxus, sokkal inkább az általában nehezen eladható kategóriás faházas ingatlan (nem CSOKos), pont az a kategória, amit a tulajdonosok jellemzően már régóta hirdetnek és nagyon szabadulnának tőle. Igen, olcsó ingatlan - de ezután is jár jutalék.

Tippeljetek, hánnyal sikerült végül időpontot egyeztetni? Nem titok. 1, azaz egy ingatlanossal. A kiszemelt 10-ből 2 ingatlan tartozik hozzá. Pont azok, amiknél kicsi az esély, hogy belevágunk.

Lássuk a számokat:

Az egyik élből lerázott, mondván, hogy nincs olyan ingatlan a kínálatában, ami nekünk megfelel. Lenne, nem is egy, OK, lenne benne minimális kompromisszum, de ha nem ajánlja, tegyük fel, hogy annak oka van - vagy komoly csúsztatások lehetnek a hirdetéseiben. Persze, semmi értelme olyat mutogatni, ami nem felelne meg nekünk, de ha kb. stimmel, illene rákérdezni. 

A másikkal elkezdtünk egyeztetni, talán 2 olyan ingatlana volt, ami érdekes lehet - ezeket elvileg meg is nézzük. Ő mondjuk gyors, udvarias. Egyébként egy 3. ingatlant is megnézünk majd ami szerepel az ajánlatai között. Igaz, azt nem ajánlotta, véletlenül futottunk bele a tulajdonosba. Viszont 3 millióval olcsóbb, mint a többi, általa kiajánlott - kétszer akkora telekkel.

A harmadik a csúcs. 2 hete hívtam, hogy megnézném az egyik, általa kínált ingatlant. Arrogánsan kioktatott a telefonban, hogy mekkora marhaságokat kérdezek (hogy lehet eljutni a telekhez tömegközlekedve). Természetesen múlt hétvégén nem ért rá, hívjam 1 hét múlva. Hívtam - persze most se tudja megmutatni az ingatlanokat. Hurrá. Akkor ki tudja megmutatni? Senki. Hm. Ketten vannak az összes fényképen, elvileg ők a város ingatlanosai. Hétvégén is. Hogyan is gondolom, hogy ingatlant néznék. Hétvégén. Egyébként lexarnám magasról, hogy maga a ház milyen, én a telek lokációjára vagyok kíváncsi, a hangulatára, a panorámára. Aláírom a megtekintésit, kiadja a címet. Ja, nem. Nem akarja eladni.

Kedves Zebegényben telket árulók! Lenne itt valaki, aki vásárolni szeretne. Ha véletlenül a ti, hangulatos, mini faházas telketekre se jelentkezne érdeklődő, viszont panorámás és max. 7 millió körüli, jelentkezzetek! 

Jelige: Ingatlanosok, ezt komolyan gondoljátok?

• Ahol keresünk: Nagymaros (preferált), Kismaros, Verőce, Zebegény
• Amit keresünk: panoráma (preferált) vagy vadregényes hangulat. Erdőközeliség komoly előny.
• Max. 20 perc (limit: 30) gyaloglással a vasútállomástól (Bp-SZob vonal) megközelíthető legyen
• min. 800-1000nm (több lehet)
• lehetőleg legalább 15m széles
• max. 20-30nm még menthető, de inkább használható állapotú házikó. 
• Kerten belüli kocsibeálló
• Villany, ivóvíz
• max. 7 m körüli vételár
• Nem kell, CSOK/hitel-kompatibilitás

Végre felvehettem a másik sapkát és ingatlankeresésbe kezdtem. Lelkesen, abban a hitben, hogy 1 héten belül már ott őszölünk. Tévedtem - már abban sem vagyok biztos, hogy tavaszolni ott fogunk.

Túracipő fel, kalandozzunk egy kicsit az eladhatatlanul olcsó mézeskalács házikók világába!

Tudom, mit keresek. Pontosan. A helyismeretem viszont nulla, és még addig sem jutottam el, hogy a kiszemelt környéken körülnézzek, az egész ingatlankereső-álmom néhány korábbi kirándulás romantikus emlékeire épül.

Innen szép nyerni :) Olcsó, jó ingatlant keresek. A keret nagyon korlátos (különben nem lesz tető a házunkon és ránk dől a régi).

A kiszemelt környéken (Dunakanyar) szerintem már az összes szóba jöhető ingatlan adatlapját láttam - én így csoportosítottam őket:

- Vannak a mocskosul olcsó ingatlanok - igazi remetekunyhók 1-3 millióért. Meseszép környezet, víz kútról, pocsék tömegközlekedés.Tömeggyűlölőknek, túlterhelt managereknek tökéletes. Nulla civilizáció, mókusok, őzek, vaddisznók. CSOK / Hitel kizárva. Legnagyobb részük hihetetlenül nadrágszíj, 7-10 méter szélesek. Szomszédok ugyan nem nagyon vannak, de ha lennének, lehet, hogy vége lenne a tökéletes nyugalomnak. Vagy nekünk, vagy nekik:) Jellemzően már legalább tavaly óta hirdetik őket, áruk folyamatosan megy lefelé.

- Vannak az 5-10 milliós faházasok, max. fél óra a vasút, nem lakóingatlan, de már belterület, jellemzően panorámával. Ezek még klasszikus hétvégi (fa)házak, viszont már van bennük vezetékes víz, az utcában gáz. Ezek nagy része ugyancsak nadrágszíj kategória (5-6milliós kategóriában szerintem kb. az összes) - cserébe viszont közel a civilizáció, vannak állandó szomszédok, amiket én láttam azok mind nagyon szépen karbantartottak, a kert is rendben, a hangulat is, a panoráma is - csak az a fránya szélesség. A felső határ felé közeledve változik a helyzet. A 8m-s határt elérve a házak ugyan még ugyanazok a jellemzően felújítandó faházak, a telkek viszont szélesedni kezdenek. Zebegényben többet is találtam a 8m-s kategóriában, ahol el tudnám képzelni a gyerekeket és a kutyát, na meg minket a teraszon. Persze ez még csak az elmélet - fényképek, ingatlanos kamu szövegek, csúsztatások. A valóság meg ki tudja, milyen. Ebbe sorolható még néhány 10-13 milliós ház is, de ebből mintha nagyon kevés lenne. Jellemzően nem CSOK-kompatibilisek, az áruk gondolom ezért nem száguld ezerrel felfelé.

- Na meg vannak a 15+++ milliós lakóingatlanok. Határ a csillagos ég. Ezeknek a felsőbb kategóriás része nekem úgy tűnik, hogy igazi álomház, olyan szépeket is látni, hogy az embernek elázik tőle a billentyűzete (itt persze már a 40+ kategóriáról beszélünk). CSOK, hitel, meg ami belefér.

Mi eredetileg az első, legalsó kategóriában keresgéltünk, de elgondolkoztunk, hogy biztos, hogy jó ötlet-e egy olyan lepukkant erdei kunyhóba fektetni, aminek a fenntartására ingünk-gatyánk rámehet. 

Úgyhogy most az 5-6 milliós kategória a cél.

A meghirdetett ingatlanok 99%-át ingatlanosok hirdetik. Nagymaroson úgy látom, hogy 2 nagy helyi fedi le a piac legnagyobb részét (FB-on tájékozódtam, kifaggattam a helyieket), Zebegényben egy ingatlanost találtam, nála az összes "jó" telek kulcsa. Imádom Zebegényt, simán leköltöznék nyugdíjas éveimre :D 

A Zebegényit hívtam pénteken, nem volt túl barátságos, de legalább elismerte, hogy igen, ő foglalkozik ingatlannal is. Kb. gyengeelméjűként kezelt amiért rá mertem kérdezni, hogy mennyire van közel a kiszemelt ingatlan a vasúthoz és, hogy van-e bármi extra infó amit tudni kell/lehet róla, plusz az építményadó is biztosítékkiverős kérdés volt. A kiszemelt telek jövő hét végén nézhető meg, most nem. Remek. Remélem, ha kimegyünk, akkor talán barátságosabb lesz. ÉÉÉs igen. Valószínűleg kikerülhetetlen ha arrafelé keresek telket. (Persze, futunk még néhány kört ingatlant keresgélve, de a kapun is az ő száma lesz kint). Tényleg csak abban bízom, hogy személyesen barátságosabb. Jövő héten hívjuk megint, hogy időpontot egyeztessünk.

A nagymarosi már érdekesebb volt. Neki csak írtam, leírtam, milyen ingatlant keresek - ő meg 1 nap múlva visszaírt, hogy ilyen neki nincs. Ezt nem igazán értem, megírtam, melyik pontokon van kompromisszum, tudom, hogy vannak ilyesmi telkek a kínálatában - úgyhogy csak az lehet erre a magyarázat, hogy sok a csúsztatás a hirdetésekben, ezért a valóságban már fennakadtak a szűrőmön. Úgyhogy a másik helyinek is írtam (nála legalább 2 szóba jöhetőt láttam). Meglátjuk.

Nem vagyok túl optimista, most úgy látom, hogy a keresett kategóriában vannak 1-2 éve hirdetett, valami miatt eladhatatlan házak - és vannak a "friss húsok", amiket adott esetben 2 nap alatt elvisznek (eddig 3 kiszemeltet vittek el az orrunk elől). Igaz, nincs rohanás, semmi konkrét célunk nincs vele, egyszerűen beleszerettem a gondolatba, hogy lesz egy kis menedékünk valahol a Dunakanyarban.

Úgyhogy meglátjuk. Mindenesetre itt vannak a keresőparaméterek, hátha...

• Ahol keresünk: Nagymaros (preferált), Kismaros, Verőce, Zebegény
• Amit keresünk: panoráma (preferált) vagy vadregényes hangulat. Erdőközeliség komoly előny.
• Max. 20 perc (limit: 30) gyaloglással a vasútállomástól (Bp-SZob vonal) megközelíthető legyen - de azért mégse a vonat zakatolására ébredjünk hajnalban. 
• min. 800-1000nm (több lehet)
• lehetőleg legalább 15m széles
• max. 20-30nm még menthető, de inkább használható állapotú házikó. 
• Kerten belüli kocsibeálló
• Villany, ivóvíz
• 5 -7 m vételár
• Nem kell, hogy CSOK/hitel-kompatibilitás

Igen, ELADTAM.

2 hónapig volt a piacon, ebben volt nyaralás is, ráadásul az iskolakezdés óta jó, ha napi 1 napot szánhattam a lakás bemutatására, úgyhogy kezdett tele lenni a hócipőm.Voltak magánszemély érdeklődők is a pakliban, többel tárgyalni is kezdtem, egész komoly is volt - de végül az az ajánlat nyert, ami 1 héten belül a teljes alku szerinti vételár kifizetését ígérte, így ismét szabad ember lehettem. Persze a megegyezés óta is ég a telefonom, most épp a hirdetések nyomait próbálom eltüntetni, még a net legmélyebb bugyraiból is, hogy végleg lezárhassam ennek a lakásnak az eladását. 

Kb. 150 ingatlanos hívott (jó, fogalmam sincs mennyi, hihetetlenül sok), ebből kb. 5 ingatlanos jutott át a rostán és kapott esélyt, hogy meggyőzzön. 3 ingatlanos hozott ebből vevőjelöltet - és végül az egyik ilyen jelölt vette meg az ingatlant.Tényleg komoly rosta volt, biztosra akartam menni, hogy senki se hozzon kamu jelöltet és ne verhessen át. Végül nem írtam alá csak egy, a saját feltételeim alapján összerakott eseti megbízást - igazából még az se kellett, a végső nyertesnél is csak a vételi ajánlat aláírásakor kellett alákörmölni az esetit.

1 millióval az irányáram alatt - de még a lélektani határon belül kelt el, összességében azt mondom, hogy rendben volt az üzlet. Nem is az ár a kérdés. Sokkal inkább, hogy áldás volt-e, vagy átok, hogy ingatlanossal üzleteltem. 

Lássuk a mérleget:

Áldás

- Hozta azt a vevőt, aki pont ilyen lakást keresett. Előtte már 13 lakást megmutatott neki, tudta, mire vadászik, így érthető, miért könyörgött annyira, hogy csak a lábát hagy dugja be az ajtón. Mivel minden feltételem elfogadta és a jutalékából is bőven lefaragott, hozhatta.

- Megdolgozta a vevőt mielőtt idehozta. A vevő felkészítve érkezett, mindent tudott a lakásról (gondolom már előre lebizniszelték, meddig fogja letornázni a vételárat) - ez mondjuk praktikus volt.

- A vevővel ő kommunikált. Nem kellett bájolognom :) Luxus, nagy luxus - na de 1 millába csak belefér ennyi.Ő duplán bájolgott, helyettem is.

- Ha nincs az ingatlanos és nem tompítja a helyzetet, nem kötöttünk volna üzletet. Ez is luxus, de belefér, hogy valakinek akkor se adjam el a lakást, ha kb. azonnal fizet :)

- A szerződéskötést koordinálta. Hiába kértem, hogy a vevő ügyvédje közvetlenül is kommunikáljon velem, a vevő kizárta a direkt kommunikációból, így az ingatlanos vadászta le nekem végül a mobilszámát, hogy végre normálisan is egyeztethessünk, ne süketpostásozzunk.

- Plusz egy bónuszpont: nagyon rossz színész vagyok, nekem nem megy a sunnyogás. Az ingatlanosnak viszont szabadon hisztizhettem arról, hogy én ilyen emberekkel nem tárgyalok, aki így már ártatlan arccal jelezhette a vevőjelölteknek, hogy gyorsan lépjenek, mert különben esélyük sincs. Léptek is. Hétfőn jött az ajánlat - mára már le is futott az egész, tokkal vonóval.

- Fénymásolt a papírozásnál, nyomtatott, a kezünk alá dolgozott.  

- Na meg az adásvétel csúcspotja: ingyen cukorka az asztalon! Már csak ezért is megérte :D 

Átok

- Tudom, hogy arra ösztönözte a vevőt, hogy sokat alkudjon (mondjuk volt miből, 1,5 millával a saját áram fölött lett kiajánlva). A végén mondjuk a saját jutalékából is engedett egy újabb adagot, így sikerült megegyeznünk.

Egyébként röhejes ez a jutalékos játék - a vevő is látta, mennyi a jutaléka, és azt az ő vételárából fizetem - tehát akárhogy is csavarjuk a dolgot, Ő, A VEVŐ fizette az ingatlanost, én végig nettó árban gondolkoztam. 

- Ha nincs az ingatlanos és nem tompítja a helyzetet, lett volna olyan pont, amikor a vevőt valószínűleg kirúgtam volna a lakásból. A vevő ajánlatadás előtti elfogadhatatlanul gáz viselkedése az egész szerződéskötésre rányomta a bélyegét. Képtelen voltam megbízni bennük, izzott a levegő, nagyon rossz volt a kémia, úgyhogy a végén már csak azért kellett ingatlanos, hogy annyira tompítsa a helyzetet, hogy legalább a szerződéskötésig eljussunk. A végén jöttem rá, hogy ha nincs közvetítő, valószínűleg nincs ez a feszültség sem. Senki nem tudta, kiben bízhat meg, ki és mikor akarja átverni. Én nem bíztam meg a vevőkben, ők nem bíztak meg bennem. A röhej az, hogy amikor már minden sínen volt, aláírtuk a papírokat stb. és a közelben sem volt az ingatlanos, a vevő hirtelen teljesen normális lett. Nyilvánvaló, hogy az a tény, hogy ingatlanossal jöttek teljesen megváltoztatta a viselkedésüket, teljesen elengedték magukat. Röhej!

- Az ingatlanos a jutaléka szerződéskötés körüli lepapírozásával végül annyit xarozott, hogy majdnem bukott rajta a szerződés (volt olyan pont, hogy majdnem visszamondtam). Végül a vevő ügyvédjével fél perc alatt tisztáztuk a helyzetet, amit egyébként maga az ingatlanos okozott. 

- Jó kérdés, hogy ha magamtól viszem le ennyire az árat, mennyi idő alatt vitte volna el egy kevésbé stresszes vevőjelölt. 1 milla nagy pénz. (gyorsan... nagyon gyorsan... nagyon sokan hívtak az elmúlt 1 héten is).

Persze, végül minden jó ha jó a vége, és az ingatlanosról se mondhatok rosszat, aranyos volt, nagyon jól kommunikált a vevővel is és velem is, a végén a szerződés aláírásánál jó volt, hogy az irodában volt fénymásoló, és nem az ügyvédnél kellett találkoznunk vagy egy bankfiókban. EZ az üzlet tényleg nem jött volna létre nélküle - és még az is lehet, hogy 2-3 hetet nyertünk azzal, hogy rajta keresztül adtuk el.  

Azt nem tudom, máskor belevágnék-e ingatlanossal egy ilyen adásvételbe. Nem vagyok róla meggyőződve. Egyrészt itt most sikerült profi ingatlanost kifognom (jó, nem véletlenül álltam vele szóba, profi irodáról beszélünk, prémium kategóriás ingatlanokkal) aki nem vert át kamu vevőjelölttel - másrészt tényleg stresszes volt ingatlanossal dolgozni és ha nem ragaszkodom hozzá, hogy még a héten lefusson minden, itt állnék egy aláírt vételi ajánlattal és nulla foglalóval a zsebemben, a vevő meg azt várná, mikor tudja legjobban eladni az Euróját - miközben sorra szalasztottam volna el az esetleg többet fizető érdeklődőket. A vevő ráadásul azt hitte, hogy a letét az foglaló (itt azért lapult az ingatlanos), nem értette, miért hajtogatom, hogy én csak akkor tartom neki a lakást, ha lefoglalózza - ezért is szerződtünk le végül ilyen gyorsan. Gáz, nagyon gáz. A vételi ajánlat a tulajdonosnak nettó öngyilkosság, neki a foglaló az egyetlen biztosíték arra, hogy itt egyszer még szerződés lesz!

Na de lényeg a lényeg -  lefutott, túléltük, a vevő boldog, az ingatlanos boldog, nekem meg végre megint vannak szabad hétvégéim - és ez a lényeg :)

Remélhetően legközelebb már vevőként írhatok az ingatlanosok világáról. Álom nulla komfort remetelak- keresés projekt ON!

Őszintén? Fogalmam sincs. Én csak egy amatőr vagyok. Csak azt tudom, én mit és miért csinálok. Vagy jól, vagy rosszul - de legalább élvezem.

Kb. 1,5 hónapja adtam fel az első lakáshirdetést - még kép nélkül, az ingatlan.com-on. 

Amikor később képeket is feltöltöttem hozzá, brutális nézettsége lett, 100-200 látogató is megnézte egy nap, 1, vagy néha 2 ember a lakást is megnézte naponta. Máshonnan nem is jöttek - onnan viszont sokan. 

Aki felfedte a telefonszámom, általában meg is nézte a lakást - viszont nagyon sok ingatlanturista jött. Nem is tudtam, mit keresnek itt, el se tudtam képzelni, honnan lenne pénzük a lakás megvásárlására - volt, aki el is mondta, hogy a férjének esze ágában sincs a belvárosba költözni, ő mégis lakásokat nézeget. Hurrá, -1,5 óra az életemből. Persze nyaralás is közbejött, akik a nyaralás alatt megnézték volna, mind felszívódtak amire hazaértünk. Az árat is magasra lőttem be, és leszögeztem, hogy nincs alku (arról a bizonyos - árulgatom, hátha elviszi valaki, 3 millióval az átlag feletti árról beszélünk). Motivációm sem igazán volt, úgy voltunk vele, hogy ráérünk, max. kiadjuk. Az szabadidőm viszont fogyott. Én alkalmazkodtam mindenkihez.

1-2 hete fordult a kocka - egyszerűen elegem lett az ingatlan mutogatásából. Elegem lett a sok céltalan ingatlanturistából. Komoly érdeklődő is volt persze, nem is egy, akinél ez az ingatlan lett a 2. befutó - az ár miatt viszont a másikat választották (hiszen nem engedtem az árból). 

Úgyhogy döntöttem - átírtam a hirdetést, levittem az árat egy, az átlagtól már csak minimálisan eltérő szintre. Még mindig drágább, de már közelít - az árkülönbséget pedig bőven kompenzálja az ingatlan állapota (bőven!). A látogatottság hirtelen nagyon megugrott, a telefonszámfelfedések száma néha meghaladta a napi 20 darabot, volt olyan nap, hogy 15 embenél volt lementve a lakás hirdetése. Az innen érkező hívások száma viszont egyik pillanatról a másikra nullára - azaz nullára zuhant.

Egy hét múlva ismét felvittem az árát - utána le - 2 napig csak ide-oda ugráltam az árral. A hirdetés szövegét leegyszerűsítettem, a tényeket pontokba szedtem - csak racionálisan, semmi felesleges duma, semmi ömlengés. A feltett fotók minőségén javítottam (az ingatlan.com lebutította őket, így a világos szoba is sötétnek tűnt!).

Semmi. A látogatószám továbbra is az egekben, a telefonszámfelfedések száma 15 körül. Elkezdtek viszont a többi oldalról hívogatni. Jófogás, Otthontérkép, na meg a Facebook (céltudatosan, zárt csoportokban hirdettem - legtöbbször angolul) - mind a régi áras hirdetésre jelentkezve! Időközben a Google térképre is felkerült az eladó lakás, a már meglévő Facebook oldal mellé készítettem neki külön Google weblapot is (SEO!). Onnan is kerestek. Kb. mindenhonnan, csak nem a fizetős felületről. Úgyhogy unatkozni azért nem unatkoztam - csak még mindig nem láttam, hogy mit kapok a pénzemért - a konverziós ráta 0.0 volt.

Újra átírtam a hirdetést.Újra kihangsúlyoztam a lakás érzelmi hátterét. Hívások száma: nulla! Az ingatlan.com-ról pedig annak ellenére, hogy a csillagokban járt az adatlap nézettsége, a telefonszámfelfedések és a mentések száma, a kutya se hívott. (Kivéve a DH ügynökeit - de ők biztos, hogy adatbázisból zargattak, ennyit kiderítettem és le is tiltattam magam)

Egészen két nappal ezelőttig teljes volt a csend - ám ekkor valaki üzenetben jelezte, hogy nem tudja felfedni a telefonszámom. Írtam az ügyfélszolgálatnak - és csodák-csodája, ismét beindult az üzlet. Ma pl. szó szerint teltház lesz.

Ráfoghatjuk a hívásmentes időszakot erre a vélt vagy valós problémára, de ez persze nem igaz, bármennyire jól is hangzana - valószínűleg egyszerű véletlenről beszélünk. 2 napja ugyanis mást is csináltam a sikeres online hirdetés érdekében:

- Beletörődtem, hogy a magas árhoz sok turista jár - a valódi érdeklődők valószínűleg csak reálisan árazott ingatlanokat nézegetnek, ahol nyilvánvaló, hogy irreálisan nagy alkura lenne szükség, kikerül a képből. Reálisan kell beárazni a lakást, beletörődve, hogy a felújításba beleölt hatalmas pénz soha nem térül meg - max. eladhatóbbá teszi a lakást. Az ár még mindig tükrözi, de már csak jelképesen.

- Mivel rájöttem, hogy a lakás eladásának az útjába elsősorban az áll, hogy teljesen üres (nincs benne se konyha, se bútor), az emberek 90%-a viszont képtelen elképzelni berendezve, új alaprajzot készítettem, és végre normálisan "berendeztem" a lakást. 3D-ben természetesen, 2D-s mórickarajz eddig is volt. Én azonnal beköltöznék.

- A hirdetés elejére kiírtam, mikor lehet legközelebb megnézni az ingatlant. Kétélű fegyver, de mivel egy berendezés és értéktárgyak nélküli, ám biztonságos házban lévő lakásról beszélünk (a házban odafigyelnek egymásra az emberek), meg mertem kockáztatni. Aznap már konkrétan, ezekre az időpontokra kezdtek érdeklődők jelentkezni. Főleg amikor fogyni kezdtek.

Akkor tehát hogyan növeltem lakáshirdetésem nézettségét? Egyszerűen: az ár csökkentésével.

Az már sokkal jobb kérdés, hogyan növeltem az ingatlant valóban megnézők számát - Képekkel, álmokkal, érzésekkel, érzelmekkel. 

Hogy mi van az ingatlanosokkal? Eddig kettőt engedtem be a lakásba. Az első nagy hiba volt, csalinak használta a lakást, csak az időm rabolta. A második olyan jelöltet hozott, aki még véletlenül sem ilyen lakást keresett, de ő egyrészt szórakoztató volt, másrészt azóta tudom, mi a teendő ha kínai szeretné megvenni a lakást - és még van kettő. Az egyik komolytalan, hetek óta csak arra vár, hogy a jelöltje visszajöjjön a nyaralásból - viszont összesen 600e a jutaléka. A másik állítólag komoly jelöltet hoz 1,4 milláért. Mi a közös bennük? Ők voltak azok, akikkel úgy lehetett megegyezni, hogy egy konkrét vevőre írunk alá egyedi megállapodást úgy, hogy nem hirdethetik sehol az ingatlanom. Max. arra adtam nekik engedélyt, hogy egy, azaz egy darab nevesített vevőjelöltet elhozzanak és neki a lakást a jutalékukkal növelt áron felkínálják - és ez nekik elfogadható volt. A többiekkel egyre gyorsabban "végzek", már csak egy "Ingatlanos? Akkor nem"-re futja a telefonban. 

Az, hogy végül ki és mikor veszi meg, majd kiderül. Szerintem véges időn belül elkel.

Egyébként érdemes megnézni a csatolt képen a statisztikát - egyszerűen brutálisan széles sávban mozognak az ingatlanom látogatói által megnézett lakások árai. Korábban általában 15 előtte, 10 utána volt az arány. Most ez eltolódni látszik. Mintha fogalma se lenne az oldal látogatóinak, hogy mit is keresnek - és, hogy mennyiért (ingatlanturisták? konkurens lakástulajdonosok?).

Mit gondoltok? 

 UPDATE!!!!

Válaszolt az ingatlan.com - az érdeklődő tényleg nem tudta megnézni a lakás hirdetését, mert ha valaki 10-nél több ingatlannál kattint a telefonszámra, akkor a rendszer csak bejelentkezés után mutatja meg neki a többit. Éljenek a fizetős hirdetések - ahol maga a rendszer akadályozza, hogy az érdeklődő eljusson a hirdetőig... (a 10 azért nem tűnik irreálisan magas számnak)

2 napja valami miatt megint szóbaálltam egy ingatlanossal. Állította, hogy van egy tuti kínaija, akinek pont ez a lakás kell, mert eddig az összesről lecsúszott. Nincs szerződés, se semmi, ha elviszi/lefoglalózza a kínai, akkor ő kap 3%-ot, amit az én áramra fog rárakni.

Megegyeztünk, mondtam neki, hogy ha a minimumáram fölött adja el, a különbözet fele az övé, úgyhogy hajrá.Keressen írni-olvasni nem tudó balekot ha tud.