Amatőr...


2017.aug.30.
Írta: bp13p9 93 komment

Ingatlanosok kíméljetek!

Sokan azzal vádolnak, hogy rühellem az ingatlanosokat. Ez nem igaz, egyszerűen eszem ágában sincs velük dolgozni. Megértem a hideghívásokat is, az hozza az üzletet - egyszerűen nincs kedvem bájologni. Sok szuper értékesítő van köztük, sokaknak a kisujjában van a szakma, ami miatt bizony tisztelettel tekintek a tudásukra.

Viszont nincs kedvem velük dolgozni, mert:

- Még mindig túl sok köztük az amatőr, sokan képezték át magukat pl. pincérből ingatlanossá - a kommunikáció csillagos ötös, de valahogy mégiscsak hiányzik az a kis plusz.

- A szerződésük aláírása öngyilkosságnak tűnik, időzített bomba. Igen, az összes szerződés. Tudom, hogy szükségük van erre, hogy levédjék a feneküket - de nekem is szükségem van a saját fenekem levédésére. A kettő együtt elég ritkán megy.

- Számomra az ingatlanos a klasszikus "amerikai" modellt jelenti - ahol az ingatlanos csinál mindent, nála a kulcs, ha kell kitakarítja a lakást, kiszellőztet mielőtt a vevő megérkezik, virágot visz a lakásba, odafigyel rá - eladja. Nem csak a luxusingatlanoknál - az összesnél. A mostanában kapott 2,5 milliós jutalékajánlatoknál szerintem elvárható lenne, hogy az én érdekeimet képviseljék (és nem érdekel, hogy ennek hány százaléka landol az anyacégnél), ne használják csalinak a lakást, ne hozzanak ki kamu kuncsaftokat, ne rabolják az időmet. 

- Teljes a bizalomhiány. Boldogan átadnám a kulcsokat és hátradőlnék - ha képes lennék arra, hogy megbízzak az ingatlanosban. Ha tudnám, hogy fontos neki a lakás és nem csak az időm húzza. Igen, tudom, hogy van ilyen, vannak akik tényleg max. 10 lakást "futtatnak" egyszerre, odafigyelnek rájuk - ennek viszont ára van - és nem 5%. Csak én érzem, hogy 2.500.000 Ft brutálisan sok pénz? Persze ha ez az általam kért árra jön rá extraként, nem zavar. Azt mondom, hogy megdolgozott érte, én elismerem, hogy nem tudtam volna ennyiért eladni, őszintén gratulálok hozzá, a jövőben mindenkinek ajánlani fogom - na de az én áramból levonva? 2,5 millával olcsóbban (+ az általuk elvárt alku) én is könnyedén eladom, extra kolonc és extra körök nélkül. Ehhez nincs szükségem ingatlanosra, döntés kérdése az egész.

- Ha ingatlanos nélkül árulom a lakást, az lényegében kizárólagos szerződést jelent saját magammal. A lakás kiugróan jó helyen van, tökéletesen felújított, a mérete is szuper, az átalakításnak köszönhetően remekül berendezhető - max. az ár lehet a kérdés - vagy az, hogy még nem jött el az a vevő, aki csak erről a lakásról álmodik. Érthető módon ha egyedül árulom, nem köpöm szembe saját magam, egy esetleges árcsökkentésnél nem lesz fenn a neten a hirdetésem 1000 féle verziója,  sokkal flexibilisebben kezelhetem a témát. Tetszőlegesen gyárthatok bemutatóanyagokat az érdeklődők számára, válaszolhatok a kérdésekre.

- 1-1 ingatlanos bevonása sok időt elvesz. Átolvasni a szerződést, átírni a szerződést nem 2 perc. Leegyeztetni, aláírni újabb 1-2 óra. A feleslegesen elhozott vevők újabb értékes órákat vesznek el az életemből. Hiába is kéri az ember az ingatlanost, hogy lécci, lécci, csak olyat hozz ki, aki nem akar mindenáron 3 méter széles hálószobát, mert ez csak 2 méter széles - kihozza, az érdeklődő meg csak hümmög - még csak nem is látta a lakás alaprajzát. Mindenkinek felesleges kör volt. Az erkély ugyanez. Nem, nem lehet rá ajtót nyitni. Nem része a lakás hasznos alapterületének, tényleg csak egy extra bónusz, ahol virágokat lehet nevelni. Ha valakinek egyértelműen és kizárólag kiülős erkélyes lakás kell, ne hozza ki.

Egyébként igen, egy ingatlanost már beengedtem a lakásba, egy hétig könyörgött, hogy hozza a vevőt, aláírta az ÉN szerződésem (ezt majd még később fel is teszem!) - így tényleg elhittem, hogy nem akar átverni. Tényleg hozott egy jelöltet, tényleg nem vert át - mindössze a lakás alaprajzát felejtette el megmutatni nekik plusz azzal sem számolt, hogy a vevőjelöltek nem hülyék, a lakásra rákeresve (nem nehéz megtalálni) hamar rájöttek, hogy itt bizony ők fizetik majd az ingatlanos 2,5 millás jutalékát. Mivel az árat nem vittem le az eredeti szintre, hiába érdekelte volna őket, elmentek. Megértem őket, én se szeretném átverve érezni magam. Egyébként akár be is jöhetett volna az ingatlanos számítása, ha sürgős a lakás eladása, mit nekem 5%, vigyék csak - és mindenki boldog. Ő új autót vesz, az ügyfél lealkudott 5%-ot, én meg azonnal pénzhez jutottam. Nekem nem volt sürgős. 

Győzzetek meg, hogy tévedek. 

Kedvenc ingatlanosom - avagy egy, sajnos nem rögzített beszélgetés jegyzőkönyve

Napi ingatlanos:nagyon fiatal srác, hatalmas arccal hadar valamit - ott áll a hirdetésem előtt az utcában, mikor jöhet lakásnézőbe. Mormog amikor rákérdezek, hogy magánszemély-e. Csak az érdekli, hogy mikor jöhet. Gyanús nagyon, úgyhogy visszakérdezek, hogy ugye jól hallottam, hogy magánszemélyt mondott. Khm. Nem, a Visegrádi utcában van az iroda. Akkor sorry, nincs deal, nincs lakásmutogatás. De ő meg akarja nézni, pont ebben a házban keres lakást és csak ez volt eladó, ezért hívott engem - De én nem mutatom meg. Fél órára üljek le vele. Nem ülök. (kezdett szórakoztatni). De akkor hogy végezzen ingatlanbecslést? Sehogy, nem kérek ingatlanbecslést. De akkor nem tud árat mondani az ingatlanra, az árhoz pedig ingatlanbecslést kell végeznie. Nem kell, már van ára. Na látom, lehet, hogy ő is pont ennyit mondott volna. Örülök neki. Akkor ő jön. Hová? Megnézni az ingatlant. Nem jön. De ha nem jön, akkor nem tudunk beszélgetni és ő nem tudja eladni a lakást. Nem akarom, hogy eladja, én árulom. Hohó, ő csak kizárólagosan hajlandó árulni, ezt vegyem figyelembe. Az baj - visszhall. 

Stratégia kell - na de ki a célcsoport?

Igen, meghirdetés előtt érdemes leülni és elgondolkozni, kinek is szeretnénk meghirdetni a lakás. Az ember tele van előítélettel, ahhoz igazít mindent. Én az online hirdetések híve vagyok. Abból kiindulva, hogy az eredeti célcsoportom a fiatal értelmiségi párok, ez még jó is lehet. 

A szokásos ingatlanportálok kötelező körnek számítanak. A saját Facebook oldal, új e-mail cím, eldobható telefonszám az ingatlanosok miatt ugyancsak kötelező elem. Magyar oldalak, nemzetközi oldalak, craiglist, expat közösségek - mind pipa. Eláruljam, hány látogatót hoztak az elmúlt 6 hétben? Ha levonjuk belőle a legnagyobb ingatlanportált, akkor nulla egész nullát. Vagyis nem, a Facebookon keresztül 2-3 érdeklődő azért csak bezuhant, de az igazi érdeklődők mind a com-on keresztül jöttek. A legnagyobb így valószínűleg tényleg behozza az árát, hiszen hozza az érdeklődőket

A meghirdetés pillanatában tehát úgy gondoltam, hogy a (lehetőleg külföldi) fiatalokat kell megcéloznom. Ma már, néhány hét elteltével, 20+ kézzel fogható érdeklődővel és sok-sok beszélgetéssel a hátam mögött nem így látom. Úgy tűnik, sokkal inkább a 40 körüli, jólszituált magyar párok keresnek errefelé lakást kifejezetten az újlipóciai életérzés miatt - na meg a környékbeli nyugdíjasok.

Igen, ez számomra is hihetetlen, de tényleg így van. A környéken kevés a kicsi lakás - nagyból viszont rengeteg van, és azt kell, hogy mondjam, elég durva áron cserélnek gazdát. Sokan döntenek emiatt úgy, hogy eladják a nagy lakást, helyett vesznek egy kicsit - és boldogan élnek. Nálam legalább 4 ilyen érdeklődő kopogtatott, a többségük ráadásul már el is kezdte virtuálisan berendezni. Ők ismerik a környéket, maradni is szeretnének, az árat is elfogadhatónak tartják, hiszen ők is hasonló nm áron adták el a sajátjukat (ezt többen is elárulták). Már csak az a kérdés, hogy érheti el őket az ember a molinón kívül...

Egy dologról nem szabad elfeledkezni, ha a célcsoportól beszélünk - azokról, akik NEM tartoznak a célcsoportba, mégis tömegével zargatnak: az ingatlanosok. Igen, ők a rákfenéje az egésznek. Hiába pipálja ki az ember, hogy kéretik békén hagyni, ők csak jönnek és jönnek. Gondolom e-mailben kapják a listát némi előfizetési díjért - mert a lakásról jellemzően semmit sem tudnak, csak a legfőbb paramétereit, volt olyan nap, hogy 20 is megkeresett. Egy idő múlva mindenesetre már nem is próbál finomkodni az ember, egyszerűen lerakja a telefont.

A helyzetet fokozta, hogy időközben az erkélyt is fellobogóztam, telepakoltam eladó táblákkal. Azért csak időközben, mert meg kellett várnom a hivatalos választ az önkormányzattól, hogy egyáltalán megtehetem-e. Megtehettem, kábelkötegeltem.

Ismét belevágtunk - hurrá, újlipóciai álomlakás gazdát keres

nagy a fa... bár a fejsze sem kicsi :)

Igen, jól látod - megint belevágtunk. Eladjuk azt a lakást, ami már több, mint 70 éve a családunké, ahol az egyetemi bulik után meghúzhattam magam, ami számunkra mindig is a belvárost jelentette. Nem kötődöm hozzá érzelmileg, de gyönyörűnek tartom a környezetét.

A lakás lelakott volt. Az Újlipótvárosban - na meg a régi házakban megszokott- átláthatatlan villamoshálózattal, széthullófélben lévő nyílászárókkal, és minden mással ami ezzel jár. Sokáig gondolkoztunk mi legyen, magába a felújításba is abban a tudatban vágtunk bele, hogy családon belül marad. Ki az az idióta, aki eladásra ennyi időt, pénzt és energiát öl egy lakásba? Mármint rajtunk kívül. Mentségünkre legyen szólva, hogy akkor még nem tudtuk, hogy eladásra készítjük fel a lakást, elvileg családon belül maradt volna.

Átalakítottuk a lakást, az egyébként használhatatlan hallból hatalmas, világos konyha lett, a konyhából pedig hálószoba hatalmas sétálós gardrobbal. Igen, kiadásra pl. tökéletes. A házban amúgy is sok a kiadott lakás, imádják a külföldiek a századelős hangulatát, a nyugalmat, a barátságos szomszédokat. Igazi multikulturális környezet egy köpésnyire a Margitszigettől.

Végül eldőlt, hogy mégiscsak eladjuk, nekünk is jól jönne egy új tető, több hitelt pedig az ember nem venne a nyakába. 

A lakás gyönyörű lett. Tényleg. Eszméletlenül szép, tágas, barátságos, jól berendezhető. Imádom! 

Piacra is dobtuk, ahogy kell, a nyár kellős közepén. Erre mondják hogy tökéletesen tökéletlen időzítés? Nem tehetünk róla. Március óta szívtunk a felújításával. Eszméletlen pénzt elvitt - tavaszig mégsem ülhetünk, mint pók a hálójában, ideje volt meghirdetni.

Jó kérdés, hogy jó-e az árazás. Nem tudom. Az érdeklődők közül többen is jelezték, hogy az ár OK, a hálószoba lehetne nagyobb. Ez tény - 2 méter széles összesen, ez adottság. 140 széles ágynak, vagy egy kinyitható kanapénak pl. tökéletes - cserébe a nappali és a konyha/étkező összesen 33nm. Nem kevés. Adhatnánk olcsóbban - már rég elvitték volna - na de miért is? Nincs hová rohanni. 

A fa tehát nagy, a fejsze viszont mocskosul erős, szuper helyen van, azonnal költözhető, és tény, hogy errefelé az ingatlanok mindig tartani fogják az értéküket - vagy pl. ebben az esetben a ház jövőre tervezett felújítása után még bőven emelkedni is fog.

 

süti beállítások módosítása