A pasi tegnap este fél kilenckor hívott először - elküldtem a búsba.

Ma visszahívott, hogy elnézést kér, tegnap nem vette észre, hogy már ilyen késő van és úgy érezte, zokon vettem az esti hívását.

Igen, jól érzékelte. Ingatlanossal nem üzletelek.

Ő egy teljesen új nézőpontból közelítené meg a kérdést, érdekel?

Nem, de tudja mit, lepjen meg valamivel.

A kolléganőjét megbízták külföldi befektetők, hogy szerezzen 72 db eladó lakást, mert ők nem írnak, nem olvasnak - és az enyém is kiválasztásra került, érezzem magam szerencsésnek.

Hurrá, tudom, az összes ingatlanosnál kiválasztásra került.

Másoknál is?

Persze. Minden ingatlanosnak van olvasni nem tudó, bármit, bármilyen áron megvásároló külföldi befektetője, akinek pont az én lakásom kell - akkor most mondja meg végre, mivel tud lenyűgözni, mivel tud többet, mint a többi 150 ingatlanos, aki az utóbbi időben zaklatott.

Ő csak ezt tudja mondani.

Akkor nincs semmi más, amit elő tud húzni a kalapból, hogy meggyőzzön?

Nincs.

Alku vagy nem alku - ez itt a kérdés.

Tegyük fel, hogy van egy ingatlanunk, amit piacra dobunk. Ha túl magas árral indítunk, a kutyát sem érdekli majd  - ha túl alacsonyról, akkor lehet, hogy lemondunk egy zsák pénzről a kényelmünk kedvéért. 

Ha túl magas, akkor könnyen lehet, hogy komolyabb licit is megengedhető - ha túl alacsonyról (mondjuk, hogy reálishoz közelítő szintről), akkor lehet, hogy már nem lehet engedni.

Na de mi van akkor, ha egyáltalán nem lehet licitálni - az ár fix, és kész. Régóta nézegetek ingatlanokat, keresgélek, nézem az árakat. A kiszemelt területen szó szerint kiszámíthatatlan az árképzés. Semmi összefüggést nem látok az ingatlan fekvése, minősége és az ára között - ennek ellenére többször is volt, hogy egy, számomra megmagyarázhatatlanul drága és alacsony minőségű ingatlannál kiírták, hogy nincs alku. Igen, rákattintottam - csak úgy, mint azokra, amik ugyanennyibe kerülnek, de még alkudozhat az ember. Még az is lehet, hogy megnéztem volna - de alku nélkül biztos, hogy nem vettem volna meg. Egyszerűen azért, mert túlárazottnak éreztem és semmi extrát nem nyújtott, ami ezt megmagyarázta volna. Mert van, amikor az ember kifizeti a felárat - tisztán érzelmi alapú döntést hozva - na meg, mert megteheti.

A lakással én is úgy indítottam, hogy ennyi és ennyi az ára, és nincs alku. Hasamra csaptam, mondtam egy számot a hasonló hirdetések árai alapján. Persze nem működött.

Amikor néhány ingatlanossal mégis leálltam beszélgetni, egytől egyig kihangsúlyozták, hogy olyan magas irányárat kell megadni, hogy abban  még bőven legyen alkura is hely, mert alku nélkül nem lehet eladni - inkább legyen magasabb az ár, max. ha ügyetlen a vevő, akkor jól járok, de a dörzsöltebbek nyugodtan alkudozhassanak, érezzék a győzelem ízét a szájukban.

Így lehetséges, hogy pl. olyan lakás is megtalálható a .com-on, amelyik 16! különböző áron szerepel, 16 különböző hirdetővel. 1-2 milliós sávon belül ugrálnak az árak, gondolom a jutaléktól és a kalkulált alkutól függően, az egyik hirdetés viszont kb. 3 millióval alacsonyabb áron kínálja a lakást, mint a többi (igen, ott a pont - a tulajdonosé). Vicces. Ott pl. lehet helye alkunak?

Én magam is komolyan dilemmázom ezen. Adjak meg egy alacsony árat - annyit, amennyiről tudom, hogy még elfogadható lenne egy alku során, vagy adjak meg fél millióval többet, és akkor a vevőjelölt is boldog, hogy alkudozott egy kicsit - mert alku nélkül vásárolni olyan izé, vagy adjam meg azt a nagyon magas árat, amivel a lakást elkezdtem hirdetni, és amire úgy jöttek a vevőjelöltek, mint legyek a cukorra - és engedjem, hogy hatalmasat alkudjanak és úgy jussunk el a végső árig. (ami megegyezik az "alacsony" árral)

Komoly dilemma. Nézem a statisztikát. Levittem az árat a + fél milliós szintre. Most sokkal többen nézik a hirdetésem, kétszer annyian nézik a telefonszámom, háromszor annyian mentik le a hirdetést a kedvenceik közé - papíron hasít az ingatlan - amióta viszont levittem az árat elvétve hívnak. Kivéve persze az ingatlanosokat. Ők levakarhatatlanok. Az utolsó érdeklődők múlt pénteken jöttek - még a 35,9-es árra. Jó, persze, most szerda van, és a nyugalmat is élvezem, jövő hétre is van, aki már most bejelentkezett.

Mit gondoltok, melyik a jobb megoldás? Egy árkategória (30-35m) legfelső sávjába beszuszakolódni, vagy egy következő árkategória (35-40) legalsó sávjában szerényen meglapulni?

A végső ár ugyanaz, a kérdés az, hogy tényleg ennyire fontos, hogy jó nagyokat alkudozzunk? Mert ha igen, akkor nincs mese, ideje árat emelnem...

Lassan lefut a hirdetésem, már csak elvétve találnak meg ingatlanosok. Kezdhetek fellélegezni.

Ma már csak kettő talált meg - ráadásul mind a kettő írásban, így még csak le se kellett csapnom a telefont (már amennyire egy 2000Ft-os eldobható telefont le lehet csapni). 

Az egyik meglepően profi volt. Jónevű ingatlanos cég, az ingatlanos korrektül leírta, hogy a környéken mi az átlag, alku utáni eladási (!) ár, mekkora az átlagos alku mértéke, tehát mire kell figyelni az árképzésnél. Ez egyébként szerintem rendben is volt, jól saccoltam - igaz, az alku mértékén (6-8%) meglepődtem - de ez gondolom ingatlanos bevetésénél mindig sokkal magasabb, mivel az irányár is magasabb, és eleve belekalkulálják az alkut az árba. Ő legalábbis eleve így javasolt árat. Nem az érzelmeimre próbált hatni, nem marketingszöveggel jött, hanem tényekkel. Ez tetszik. El is küldtem neki a feltételeimet (na nem a hosszú bullshit listát, hanem a necces pontokat). Ha érdekli, visszaír. Ha megegyezünk, esetleg beengedem a vevőjelöltjeit. Ha megegyezünk - ami azért lássuk be, hogy elég valószínűtlen. Ha mégis, akkor hajrá, bizonyítson - adja el a lakást méregdrágán és már utalom is a jutalékát.

A másik (OC-s) undorítóan nyitott. SMS-ben fejtette ki, hogy magánszemélyként kizárólag piaci ár (khm) alatt tudom eladni a lakást - ha viszont velük leszerződök, a vevőjelöltek egymásra fognak licitálni, csak adjak nekik egy hónapot. Khm. Ez most valami vicc? Ennyire nevetséges marhasággal még senki nem próbált megkörnyékezni. Na meg eleve - egy hónapot? Könyörgöm, mire kell egy ekkora profinak egy hónap? Aukciót szervezni 5 perc alatt is lehet, neki meg gondolom tolonganak a jelöltjei. Ha olyan profik, akkor adják el egy hét alatt. Vagy inkább 2 nap alatt. Egy hónap alatt háromszor felrobban és felfúvódik az ingatlanlufi. 

Komolyan. Nem lehetne ezeknek a low end frencsájz nyünyükéknek valami kreatív SMS-író tanfolyamot tartani? Persze, persze, tudom én, hogy vannak köztük profik is - engem viszont mégis a maradék talál meg.

Ma egyébként senki sem hívott a lakás miatt. Általában kedden szoktak hívni. Hétvégén soha, hétfőn elvétve. Majdnem mindig csak kedden. Holnap kedd. Kiderül, működött-e az árcsökkentés.

Szerintem nem. Röhejes, de azt hiszem fel kellene emelnem az árát a régi szintre... lehet, hogy így túl olcsó, vacak, már a kutyának se kell - csak a drága az igazi - úgyhogy vissza kellene emelni az árát 35,9-re és nagylelkűen levinni 34-re ha valaki alkudozni kezd. Úgy tűnik, ez a lényeg... az alku. 

 A telefonom meg nem szereti ha SMS érkezik... úgy zizeg, mintha fel akarna robbanni. Tényleg ijesztő, amikor először jött SMS, ugrottam egyet. Válaszolni sem egyszerű, még mindig nem sikerült rájönnöm, hogy tudom kikapcsolni azt az idióta funkcióját, hogy minden szót nagybetűvel kezdjen. Esküszöm, minden gombot végignyomogattam, de semmi. Ez mondjuk nem akkora gond, a telefon csak arra kell, hogy külön tudjam kezelni a lakással kapcsolatos hívásokat, arra ez is jó. Még akkor is, ha az SMS-ek a szívbajt hozzák rám. 

Update: fura ez az ingatlan.com, szó szerint össze-vissza frissítgeti a statisztikákat. A nullából hirtelen sok lesz és hasonlók.Úgyhogy mégiscsak hagyom az árat.(nem a látogatószámot figyelem, az semmit sem jelent, napi száz++ látogató simán megnézi. Én is jobbra-balra kattintgatok, csak úgy, hobbiból - a telefonszám-felfedések száma viszont érdekes, na meg a hirdetésmentéseké - ha ez a kettő a béka feneke alatt van, akkor hiába is nézik meg, biztos lehetek benne, hogy csak a "kirakatot" nézegették - ebből is a telefonszám felfedést tartom erősebbnek, a mentés inkább csak a kirakat térképre pakolása, hogy később legyen mivel összehasonlítgatni, nem lehet belőle messzemenő következtetést levonni)

A lakás meghirdetése óta hihetetlenül sok ügynök hívott, szerintem bőven 100 fölött volt a számuk. Ha mindenkire csak 5 percet szántam volna, az a lakás augusztusi meghirdetése óta legalább 500 percnyi időmet elrabolták volna, azaz több, mint egy munkanapot csak az ingatlanosok lerázására kellett volna szánnom! Kizárólag a dögkeselyűkre. Durva!

A kezdeti csőbehúzós, udvariaskodós időszak után persze kikupálódtam, megtanultam, hogy kell 2 mp alatt bárkit kukázni. Ha jó hangulatban voltam, udvariasan, ha kevésbé jó hangulatban, akkor egy gombnyomással.

Íme, egy amatőr ingatlanos tapasztalatai, avagy ne pazarold az értékes időd foltos hiénákra, ismerd fel, kategorizáld, azonosítsd be őket 2 mp alatt:

1.     Szabványos: Kezdjük a legegyszerűbb esettel. Ők azok, akik a nagykönyv szerint bemutatkoznak. Én őket se ilyen-se olyan ingatlanosnak hívom, rajtuk nem kell sokat filozofálni, bemutatkoznak, megmondják, honnan keresnek. Ők azok, akik abban bíznak, hogy a vonal végén egy mindenre nyitott, ingatlanosok nélkül adásvételt elképzelni sem tudó tulajdonos áll. Gondolom ez így működik, ha elég sokat telefonálnak a maguk unott, minden fantáziát nélkülöző stílusában, akkor csak horogra akad valaki – és ez valószínűleg működik is, különben már nem lennének ott és nem hívogatnának.  Az ember ha udvarias még jelzi is feléjük, hogy nem szeretne szerződni. Ilyenkor az egyik felük simán megköszöni és lerakja, a másik felük megpróbál faggatózni, hogy miért nem. Egyik kupacnak sincs esélye nálam, alapból hátránnyal indulnak, max. annyiban lehet szerencséjük, hogy udvariasan elköszönök-e tőlük, mielőtt lerakom a telefont.

70-es: 70-es számról hívnak. Ez most viccesen hangzik, de a lakás meghirdetése óta több, mint 100 hívást kaptam, ebből egy, azaz egyetlen 70-es számról sem érkezett valódi érdeklődőtől hívás. Kizárólag ingatlanostól, kiugróan nagy számban a DH ügynökeitől. Ez persze nem törvényszerű, hiszen a  kérdéses szolgáltató nagyon jó tarifákkal  dolgozik – ez viszont a flottákra is vonatkozik, valószínűleg ezért ez az összefüggés.

Bizalmaskodó: Rögtön az elején a keresztneveden szólít. Ezt a technikát feltételezem, hogy külön tanítják nekik – nekem nagyon nem jön be, konkrétan a hideg ráz tőle. Csak úgy, mint a smúzolástól, modorosságtól.

4.       Nyuszimuszi: Vannak a kisnyuszi ingatlanosok, akik hamarosan fel is adják ezt a szakmát. Félve, remegve mutatkoznak be a telefonban, előre remegnek az elutasítástól, ami törvényszerűen meg is érkezik. Hetek kérdése, hogy összeomoljanak és visszamenjenek bolti eladónak.

5.      Tudatlan: Felhív, azt se tudja, melyik lakásról beszél. A listáján csak a nm, a cím, a telefonszámom és az ár szerepel. Meséljek a lakásról. Anyucikátok!

      (+1 altípus) Írogató: Sms-t küld, levelet ír, üzenetet küld az ingatlan.com-on át. Abban reménykedik, hogy így nem küldik el a búsba. Dehogynem. Az üzenet válasz nélküli törlése ebben az esetben udvarias elköszönésnek számít. 

6.      Profi: A legvégére hagytam  a vérprofi kommunikátorokat. Ők vagy tudatosan, vagy ösztönösen, de még véletlenül sem bemutatkozással vagy szabvány szövegekkel kezdik, hanem egy nagyon konkrét kérdéssel nyitnak – pl. a hirdetésben lévő lakás milyen fekvésű, mekkora a közös költség, milyen arányban élnek fiatalok a házban. Ezzel időt nyernek, mert nem rakod le azonnal a telefont – egy ilyen nyitás után (ha normális kérdéssel nyitottak) többször is adtam nekik további 5 percet. Nekik is van két alfajuk. Az egyik az, aki tényleg kiérdemli az 5 percét: ők azok, akik őszintén nyitnak és egy normális üzleti ajánlattal. Ilyenből eddig talán 5 lehetett (ebből 1 nő). A másik kupac az, aki a szokatlan nyitás után néhány percen belül a kifejezetten arrogáncs p*cs kategóriába sorolódik át. Megérdemelten.

       Arrogáns p*cs: no comment 

Csak egy idióta újíttatja fel teljesen 4 hónapos átfutással az eladásra ítélt lakását most, hogy a mestereket lasszóval és kockacukorral kell befogni. 

Csak egy idióta cserélteti le a falban a kábeleket, vezeti védőcsőben az újakat, cseréli le a vízhálózatot, csatornát, restauráltatja a nyílászárókat, veri szét és építi újra a fürdőszobát. Ja, és mi. Mentségünkre legyen szólva, amikor belevágtunk még szó sem volt eladásról, a lakás a családon belül maradt volna, így nem sajnáltuk a pénzt a felújítására - hiszen magunknak csináltuk. Végül másképp alakultak a dolgok és úgy döntöttünk, menjen a lakás.

Max. ha mégsem megy, kiadjuk és 5 perc alatt viszik. Már most lenne 3 jelentkező rá, pedig meg se hirdettük. Az nyilvánvaló, hogy a felújítást nem árazza be a piac, a kutyát sem érdekli, hány milliót öltünk a lakásba - végülis a saját hülyeségünk vitt bele ebbe, eladásra elég lett volna egy tisztasági festés, úgyis megvették volna.

A régi lakásunkra eladás előtt kb. 30e-t költöttünk. Festékre, új zuhanyfüggönyre, az ahhoz passzoló fürdőszobaszőnyegre, néhány szép képkeretre, 100Ft-os naptárra (a képkeretekbe, a színük miatt), néhány Ikea bambuszra, 1000 Ft-os piros Lack asztalra, hogy legyen ami feloldja a nagy fehérséget, 300Ft/méteres szép, sötétbarna függönyanyagra, amihez ugyanabból az anyagból párnahuzatokat varrtam a kanapéra. Nagyon pöpec lett a lakás. A vevők végül a függönyt is megtartották (az alku része volt), örültek, hogy ráérnek újat venni. Tényleg nem kellett sok ahhoz, hogy egy unalmas, semmilyen lakásból menő, modern otthonszerű képződmény legyen.

A mostani lakás fehér. Hófehér. Nem merjük összekalapálni a falakat, hogy képet akasszunk a falra, még a fürdőszobai tükröt is kétoldalú ragasztóval ragasztottuk a csempére.

Nincs karnis sem - megint csak mert nem szeretnénk ha össze kellene fúrni a falat.

Fehér, hófehér.

Ha hozzányúlunk, képekkel kezdem. Egyszerű, színesre festett, vagy letapétázott vászonnal. A színek miatt, hogy megtörjük a nagy fehérséget. A vásznat már megvettem, csak az elhatározás kell, hogy bele merjem ütni az első szöget a falba.

Mi értelme egy eladó lakásra vagyonokat költeni? Semmi. Az égvilágon semmi. A hangulatot filléres trükkökkel is meg lehet oldani, egy kis rendrakás, a felesleges kacatok elpakolása, egy új függöny, fehér falak, fel-felbukkanó színek - egy kis home staging :)

Sokan azzal vádolnak, hogy rühellem az ingatlanosokat. Ez nem igaz, egyszerűen eszem ágában sincs velük dolgozni. Megértem a hideghívásokat is, az hozza az üzletet - egyszerűen nincs kedvem bájologni. Sok szuper értékesítő van köztük, sokaknak a kisujjában van a szakma, ami miatt bizony tisztelettel tekintek a tudásukra.

Viszont nincs kedvem velük dolgozni, mert:

- Még mindig túl sok köztük az amatőr, sokan képezték át magukat pl. pincérből ingatlanossá - a kommunikáció csillagos ötös, de valahogy mégiscsak hiányzik az a kis plusz.

- A szerződésük aláírása öngyilkosságnak tűnik, időzített bomba. Igen, az összes szerződés. Tudom, hogy szükségük van erre, hogy levédjék a feneküket - de nekem is szükségem van a saját fenekem levédésére. A kettő együtt elég ritkán megy.

- Számomra az ingatlanos a klasszikus "amerikai" modellt jelenti - ahol az ingatlanos csinál mindent, nála a kulcs, ha kell kitakarítja a lakást, kiszellőztet mielőtt a vevő megérkezik, virágot visz a lakásba, odafigyel rá - eladja. Nem csak a luxusingatlanoknál - az összesnél. A mostanában kapott 2,5 milliós jutalékajánlatoknál szerintem elvárható lenne, hogy az én érdekeimet képviseljék (és nem érdekel, hogy ennek hány százaléka landol az anyacégnél), ne használják csalinak a lakást, ne hozzanak ki kamu kuncsaftokat, ne rabolják az időmet. 

- Teljes a bizalomhiány. Boldogan átadnám a kulcsokat és hátradőlnék - ha képes lennék arra, hogy megbízzak az ingatlanosban. Ha tudnám, hogy fontos neki a lakás és nem csak az időm húzza. Igen, tudom, hogy van ilyen, vannak akik tényleg max. 10 lakást "futtatnak" egyszerre, odafigyelnek rájuk - ennek viszont ára van - és nem 5%. Csak én érzem, hogy 2.500.000 Ft brutálisan sok pénz? Persze ha ez az általam kért árra jön rá extraként, nem zavar. Azt mondom, hogy megdolgozott érte, én elismerem, hogy nem tudtam volna ennyiért eladni, őszintén gratulálok hozzá, a jövőben mindenkinek ajánlani fogom - na de az én áramból levonva? 2,5 millával olcsóbban (+ az általuk elvárt alku) én is könnyedén eladom, extra kolonc és extra körök nélkül. Ehhez nincs szükségem ingatlanosra, döntés kérdése az egész.

- Ha ingatlanos nélkül árulom a lakást, az lényegében kizárólagos szerződést jelent saját magammal. A lakás kiugróan jó helyen van, tökéletesen felújított, a mérete is szuper, az átalakításnak köszönhetően remekül berendezhető - max. az ár lehet a kérdés - vagy az, hogy még nem jött el az a vevő, aki csak erről a lakásról álmodik. Érthető módon ha egyedül árulom, nem köpöm szembe saját magam, egy esetleges árcsökkentésnél nem lesz fenn a neten a hirdetésem 1000 féle verziója,  sokkal flexibilisebben kezelhetem a témát. Tetszőlegesen gyárthatok bemutatóanyagokat az érdeklődők számára, válaszolhatok a kérdésekre.

- 1-1 ingatlanos bevonása sok időt elvesz. Átolvasni a szerződést, átírni a szerződést nem 2 perc. Leegyeztetni, aláírni újabb 1-2 óra. A feleslegesen elhozott vevők újabb értékes órákat vesznek el az életemből. Hiába is kéri az ember az ingatlanost, hogy lécci, lécci, csak olyat hozz ki, aki nem akar mindenáron 3 méter széles hálószobát, mert ez csak 2 méter széles - kihozza, az érdeklődő meg csak hümmög - még csak nem is látta a lakás alaprajzát. Mindenkinek felesleges kör volt. Az erkély ugyanez. Nem, nem lehet rá ajtót nyitni. Nem része a lakás hasznos alapterületének, tényleg csak egy extra bónusz, ahol virágokat lehet nevelni. Ha valakinek egyértelműen és kizárólag kiülős erkélyes lakás kell, ne hozza ki.

Egyébként igen, egy ingatlanost már beengedtem a lakásba, egy hétig könyörgött, hogy hozza a vevőt, aláírta az ÉN szerződésem (ezt majd még később fel is teszem!) - így tényleg elhittem, hogy nem akar átverni. Tényleg hozott egy jelöltet, tényleg nem vert át - mindössze a lakás alaprajzát felejtette el megmutatni nekik plusz azzal sem számolt, hogy a vevőjelöltek nem hülyék, a lakásra rákeresve (nem nehéz megtalálni) hamar rájöttek, hogy itt bizony ők fizetik majd az ingatlanos 2,5 millás jutalékát. Mivel az árat nem vittem le az eredeti szintre, hiába érdekelte volna őket, elmentek. Megértem őket, én se szeretném átverve érezni magam. Egyébként akár be is jöhetett volna az ingatlanos számítása, ha sürgős a lakás eladása, mit nekem 5%, vigyék csak - és mindenki boldog. Ő új autót vesz, az ügyfél lealkudott 5%-ot, én meg azonnal pénzhez jutottam. Nekem nem volt sürgős. 

Győzzetek meg, hogy tévedek. 

Napi ingatlanos:nagyon fiatal srác, hatalmas arccal hadar valamit - ott áll a hirdetésem előtt az utcában, mikor jöhet lakásnézőbe. Mormog amikor rákérdezek, hogy magánszemély-e. Csak az érdekli, hogy mikor jöhet. Gyanús nagyon, úgyhogy visszakérdezek, hogy ugye jól hallottam, hogy magánszemélyt mondott. Khm. Nem, a Visegrádi utcában van az iroda. Akkor sorry, nincs deal, nincs lakásmutogatás. De ő meg akarja nézni, pont ebben a házban keres lakást és csak ez volt eladó, ezért hívott engem - De én nem mutatom meg. Fél órára üljek le vele. Nem ülök. (kezdett szórakoztatni). De akkor hogy végezzen ingatlanbecslést? Sehogy, nem kérek ingatlanbecslést. De akkor nem tud árat mondani az ingatlanra, az árhoz pedig ingatlanbecslést kell végeznie. Nem kell, már van ára. Na látom, lehet, hogy ő is pont ennyit mondott volna. Örülök neki. Akkor ő jön. Hová? Megnézni az ingatlant. Nem jön. De ha nem jön, akkor nem tudunk beszélgetni és ő nem tudja eladni a lakást. Nem akarom, hogy eladja, én árulom. Hohó, ő csak kizárólagosan hajlandó árulni, ezt vegyem figyelembe. Az baj - visszhall. 

Igen, meghirdetés előtt érdemes leülni és elgondolkozni, kinek is szeretnénk meghirdetni a lakás. Az ember tele van előítélettel, ahhoz igazít mindent. Én az online hirdetések híve vagyok. Abból kiindulva, hogy az eredeti célcsoportom a fiatal értelmiségi párok, ez még jó is lehet. 

A szokásos ingatlanportálok kötelező körnek számítanak. A saját Facebook oldal, új e-mail cím, eldobható telefonszám az ingatlanosok miatt ugyancsak kötelező elem. Magyar oldalak, nemzetközi oldalak, craiglist, expat közösségek - mind pipa. Eláruljam, hány látogatót hoztak az elmúlt 6 hétben? Ha levonjuk belőle a legnagyobb ingatlanportált, akkor nulla egész nullát. Vagyis nem, a Facebookon keresztül 2-3 érdeklődő azért csak bezuhant, de az igazi érdeklődők mind a com-on keresztül jöttek. A legnagyobb így valószínűleg tényleg behozza az árát, hiszen hozza az érdeklődőket

A meghirdetés pillanatában tehát úgy gondoltam, hogy a (lehetőleg külföldi) fiatalokat kell megcéloznom. Ma már, néhány hét elteltével, 20+ kézzel fogható érdeklődővel és sok-sok beszélgetéssel a hátam mögött nem így látom. Úgy tűnik, sokkal inkább a 40 körüli, jólszituált magyar párok keresnek errefelé lakást kifejezetten az újlipóciai életérzés miatt - na meg a környékbeli nyugdíjasok.

Igen, ez számomra is hihetetlen, de tényleg így van. A környéken kevés a kicsi lakás - nagyból viszont rengeteg van, és azt kell, hogy mondjam, elég durva áron cserélnek gazdát. Sokan döntenek emiatt úgy, hogy eladják a nagy lakást, helyett vesznek egy kicsit - és boldogan élnek. Nálam legalább 4 ilyen érdeklődő kopogtatott, a többségük ráadásul már el is kezdte virtuálisan berendezni. Ők ismerik a környéket, maradni is szeretnének, az árat is elfogadhatónak tartják, hiszen ők is hasonló nm áron adták el a sajátjukat (ezt többen is elárulták). Már csak az a kérdés, hogy érheti el őket az ember a molinón kívül...

Egy dologról nem szabad elfeledkezni, ha a célcsoportól beszélünk - azokról, akik NEM tartoznak a célcsoportba, mégis tömegével zargatnak: az ingatlanosok. Igen, ők a rákfenéje az egésznek. Hiába pipálja ki az ember, hogy kéretik békén hagyni, ők csak jönnek és jönnek. Gondolom e-mailben kapják a listát némi előfizetési díjért - mert a lakásról jellemzően semmit sem tudnak, csak a legfőbb paramétereit, volt olyan nap, hogy 20 is megkeresett. Egy idő múlva mindenesetre már nem is próbál finomkodni az ember, egyszerűen lerakja a telefont.

A helyzetet fokozta, hogy időközben az erkélyt is fellobogóztam, telepakoltam eladó táblákkal. Azért csak időközben, mert meg kellett várnom a hivatalos választ az önkormányzattól, hogy egyáltalán megtehetem-e. Megtehettem, kábelkötegeltem.

Igen, jól látod - megint belevágtunk. Eladjuk azt a lakást, ami már több, mint 70 éve a családunké, ahol az egyetemi bulik után meghúzhattam magam, ami számunkra mindig is a belvárost jelentette. Nem kötődöm hozzá érzelmileg, de gyönyörűnek tartom a környezetét.

A lakás lelakott volt. Az Újlipótvárosban - na meg a régi házakban megszokott- átláthatatlan villamoshálózattal, széthullófélben lévő nyílászárókkal, és minden mással ami ezzel jár. Sokáig gondolkoztunk mi legyen, magába a felújításba is abban a tudatban vágtunk bele, hogy családon belül marad. Ki az az idióta, aki eladásra ennyi időt, pénzt és energiát öl egy lakásba? Mármint rajtunk kívül. Mentségünkre legyen szólva, hogy akkor még nem tudtuk, hogy eladásra készítjük fel a lakást, elvileg családon belül maradt volna.

Átalakítottuk a lakást, az egyébként használhatatlan hallból hatalmas, világos konyha lett, a konyhából pedig hálószoba hatalmas sétálós gardrobbal. Igen, kiadásra pl. tökéletes. A házban amúgy is sok a kiadott lakás, imádják a külföldiek a századelős hangulatát, a nyugalmat, a barátságos szomszédokat. Igazi multikulturális környezet egy köpésnyire a Margitszigettől.

Végül eldőlt, hogy mégiscsak eladjuk, nekünk is jól jönne egy új tető, több hitelt pedig az ember nem venne a nyakába. 

A lakás gyönyörű lett. Tényleg. Eszméletlenül szép, tágas, barátságos, jól berendezhető. Imádom! 

Piacra is dobtuk, ahogy kell, a nyár kellős közepén. Erre mondják hogy tökéletesen tökéletlen időzítés? Nem tehetünk róla. Március óta szívtunk a felújításával. Eszméletlen pénzt elvitt - tavaszig mégsem ülhetünk, mint pók a hálójában, ideje volt meghirdetni.

Jó kérdés, hogy jó-e az árazás. Nem tudom. Az érdeklődők közül többen is jelezték, hogy az ár OK, a hálószoba lehetne nagyobb. Ez tény - 2 méter széles összesen, ez adottság. 140 széles ágynak, vagy egy kinyitható kanapénak pl. tökéletes - cserébe a nappali és a konyha/étkező összesen 33nm. Nem kevés. Adhatnánk olcsóbban - már rég elvitték volna - na de miért is? Nincs hová rohanni. 

A fa tehát nagy, a fejsze viszont mocskosul erős, szuper helyen van, azonnal költözhető, és tény, hogy errefelé az ingatlanok mindig tartani fogják az értéküket - vagy pl. ebben az esetben a ház jövőre tervezett felújítása után még bőven emelkedni is fog.